A Vaskarom Sean Durkin harmadik egész estés filmje. Az A24 produkció, a felszínen a pankrációból karriert építő Von Erich család valós pillanatait mutatja be, ám a történet ennél sokkal többről szól. Egy munkaközpontú, elnyomó hierarchiába nyerhetünk bepillantást, amely a fiúgyermekek majdnem mindegyikét felőrli, és végül tragédiába torkollik. Egy érzelmes, sokrétű drámát látunk, kiváló alakításokkal és rendezéssel, amely messzebb nem is állhatna a kiszámítható, boldog sportfilmektől. Középpontjában egy komor, mindenki számára releváns üzenet húzódik az érzelmek elnyomásáról és a teljesítménykényszerről.
A film főszereplője a Von Erich család második legidősebb fia, Kevin, akit meglepő módon Zac Efron alakít. Furcsa választásnak hat egy olyan színész, akinek legismertebb filmjei inkább egyszerű tinivígjátékok vagy musicalek, de ezek a kételyek alaptalannak bizonyulnak. Efron nem aprózta el a felkészülést ehhez a furcsa, komoly fizikumot igénylő sporthoz – alakítása és megjelenése tökéletesen passzol a filmbe. Három testvérét Jeremy Allen White, Harris Dickinson, valamint Stanley Simons formálják meg, akik bár nem veterán színészek, mégis ügyesen alakítják nem túl komplex szerepüket. A rengeteg karakter miatt a film sajnos nem tudott mindenkire ugyanolyan hangsúlyt fektetni. A mellékszereplők kissé a levegőben lógnak, de a történet mindegyik testvérnek saját személyiséget és célokat adott, amelyek gyakran ütköznek apjuk vasszigorával – ez adja a narratíva gerincét. A Mindhunterből ismert Holt McCallany is remekül formálja meg az érzelemmentes, mindenen átgázoló apát, aki saját gyermekeit is inkább sakkfiguraként látja családja és karrierje építésében.
A film központi szála a fiútestvérek viszonyrendszere és karrierjük fellendülése, valamint hanyatlása. A fiúk apja már kiöregedett a pankrációból, anélkül, hogy annak csúcspontját, vagyis a nehézsúlyú világbajnoki övet meg tudta volna szerezni. Második lehetőségét azonban a szintén ebben a sportban mozgó gyermekeiben látja, akiket folyamatosan e cél érdekében edz és tanít. A fiúk egyéni törekvései és sporton kívüli élete nem fontos számára, ellentmondást nem tűrő személyisége pedig feszültséggel tölt meg minden jelenet. A filmben egy kimondottan toxikus ember karaktere rajzolódik ki, hatása átokként telepszik rá a családtagokra.
Ez az a dolog, amely már az elején áthatja a történet narratíváját és amelynek felismerésére az egész film épül, hiszen ezt okolják a családot érő tragédiákért. A pankráció egy előre kitalált és elrendezett sport, amely általában egyszerű sémát követ: a jók győzedelmeskednek, a rosszakat pedig legyőzik. Az apa karaktere is ezt a bináris világnézetet tükrözi. Teljes filozófiája ilyen paradigmák mentén írható le, ezért rangsorolja gyermekeit aszerint, hogy ki áll a legközelebb az általa definiált sikerhez, illetve ezért nem tud elszakadni a szakmától, melynek káros hatását soha nem ismeri fel. Ugyanakkor nem egy egyoldalúan gonosz figurát látunk, inkább egy olyan embert, aki nem tud kiszakadni a ring kötelékéből.
Az átok jelen esetben a toxikus férfiasságban, az érzelmek elnyomásában és a kudarc feldolgozatlanságában rejlik. A film a sporton keresztül láttatja, hogy az apa lezáratlan traumája hogyan vándorol át gyermekeire. Ám ennél még messzebb megy a rendező, hiszen bemutatja, hogy a négy fiú – négy különböző személyiséggel – hogyan küzd ezen átok ellen, illetve mit kell tenniük ahhoz, hogy megtörjék azt. Bár ez a valós események szempontjából nem teljesen hiteles, és szinte biztos, hogy pár elemet átvariáltak a dráma kedvéért, a karakterek mégis autentikusnak és hihetőnek hatnak. Olyannyira, hogy a még élő Kevin Von Erich szintén áldását adta a filmre.
Egy gyengébb rendező talán szájbarágósan és erőltetetten adott volna át egy ilyen komoly témakört, de Durkin vigyázott, hogy semmi se hasson mesterkéltnek. A karakterek nem néznek a kamerába, hogy üzeneteket olvassanak az arcunkba, és a film meglepően merész jelenetsorokat is elénk tár. A főszereplők játéka majdnem végig visszafogott marad, hogy a lezárás tényleg hatalmasat üssön. A több mint két évtizedet felölelő történet viszonylag gyors tempóban halad, de nem felejt el többször megállni, hogy a szereplők kisebb történetei is teret és időt kapjanak és kibontakozhassanak. Ez az alkotás nem a lassú, melankolikus filmek közé tartozik – a bemutatott sportág akkor is izgalmas akciójeleneteket biztosít, ha a pankráció kicsit sem érdekli a nézőt. A látványvilág remekül tükrözi a hetvenes-nyolcvanas éveket. Mind a karakteres, színes világítás és a mélységélesség mosódásai, mind pedig a helyszínek hozzájárulnak a hangulatépítéshez.
A Vaskarom – csakúgy mint a névadó fogás – már az elején magával ragadja a nézőt, és egészen a lezárásig el sem engedi. A film elsődlegesen egy családi dráma, amelynek érzelmi töltete, színes karakterei és velős üzenete mindenkit megérinthet, a sport ismeretétől függetlenül is.
78 Vaskarom (2023)
A Holt McCallany által alakított texasi Fritz Von Erich több világbajnoki címet szerzett, és forradalmat indított el az amerikai birkózásban. Túl azon, hogy magabiztosan... több»
Szereplők: Zac Efron, Lily James, Holt McCallany, Maura Tierney, Jeremy Allen White
