Szerintem ez a film minden tekintetben nagyszerű, bár úgy láttam filmes oldalakon, hogy nem mindenki osztja a véleményemet. Nekem rohadtul bejött.
Először is leszögezem, hogy az oldalon a filmleírás teljesen félrevezető. Elemeiben helytálló, de az ok-okozat és időrend téves. Pár szóban majd visszatérek erre.
A szereplőgárda fantasztikus, az alakítások remekbe szabottak. Rebecca Miller, aki egyben író és rendező, érti a dolgát, hogy hogy teremtsen a színészei számára termékeny munkakörülményeket. Robin Wright ragyog, és azt hiszem, teljesen pontosan érti, hogy mit szeretne tőle Miller.
Szóval van ez a Pippa Lee, akit már a születésekor nehezen fogadott el a speed junkie anyja, később tulajdonaként kezelte, és Pippának azt is meg kellett tanulnia, hogy hogyan alkalmazkodjon anyja szeszélyeihez. Némi kicsapongás után kiköt egy idősebb művész mellett, akiben, mint a film egy pontján elmondja, az fogta meg, hogy érzi, mi történik a fasziban. Vagyis végre talált egy biztonságos és kiszámítható pontot, ahol lehorgonyozhat.
A férj idős, túlvan néhány infarktuson, erre hivatkozva, de ettől függetlenül nem is tudjuk, hogy ténylegesen miért, de egy idősotthon-féleségbe költöznek, ahol Pippa mint full extrás, jó karban lévő fiatal feleség még erősen tájidegen. Szépen és olyan hogy is mondjam, nett körülmények között élnek, boldog unalomban. Legalábbis a látszat szerint mindkettőjükkel ez a helyzet.
Aztán Pippa szépen elkezdi lefejteni magáról a másoknak megfelelés szerepét, és megkeresni önmagát, ezt katalizálja némiképp a Keanu Reeves által játszott majdnem-epizódszereplő, Chris. Anélkül, hogy bármibe belegyalogolna, pusztán a jelenlétével.
Eljön az idő, amikor Pippa felébred, és elkezdi végre élni a saját életét? Aki végignézi a filmet az utolsó pár percig, az megkapja a választ.
A rendezőnő finoman és érzékenyen ábrázolja a karaktereket, minden világos és magától értetődő, ahogy megtörténik, de semmi se evidens és közhelyes. A téma a lehető legkomolyabb, inspirálólag hathat mindenkire, aki eddig nem volt elég bátor önmagán dolgozni, és nem engedi meg magának, hogy a saját életét élje. Ennek ellenére az egész, bő másfél órás játékidőt egy végtelenül pozitív atmoszféra lengi át, számtalan kifejezetten szatirikus és vicces pillanattal megtűzdelve.
Ígértem, hogy visszatérek a leírás pontosítására. Tehát Pippa nem egy 30 éves, hanem egy 30 évvel idősebb író felesége. Élete idillinek tűnik, de mint korábban kitértem rá, az nem az övé, az csak egy megfelelési szerep. Amikor elköltöznek, még szó nincs viszonyról és megcsalásról, erre (ha már a leírás spoileres, akkor én is pontosíthatom) a film vége felé derül fény. És Pippa élete se egy csapásra változik, hanem fokozatosan, a bukta csak egy utolsó mozzanat, amely átbillenti a belső habozásán. És csak Pippa műélete kerül veszélybe, ha sikerül eldobnia, akkor vár rá az igazi.
Hát remélem, hasznos volt a pontosítás, ennek fényében javaslom megnézni.
70 Pippa Lee négy élete (2009)
dráma | romantikus | vígjáték
Remek szereposztással készült filmdráma Rebecca Miller, a Menekülés az életbe és Jack és Rose balladája rendezőjétől.Pippa Lee az ötvenes éveiben járó nyugodt, derűs nők... több»
Szereplők: Keanu Reeves, Julianne Moore, Winona Ryder, Monica Bellucci, Blake Lively
