Hibáktól hemzsegő és Napóleont besározó történelmietlen film

2024.09.04 20:16 Arte Peritus Olvasottság: 1082x

2

Bonaparte Napóleon egyszerű tüzérhadnagyból előbb tábornok lett, majd frontparancsnok, később első konzul, utána pedig császár, és mindezek mellett legyőzte Európa összes valamirevaló hadseregét. Katonái tisztelték és szerették, mert a többi tábornokkal ellentétben osztozott a legénység sorsában: közöttük menetelt, azt ette, amit ők, és valóban értett a hadviseléshez. Napóleont nem származás vagy összeköttetés, hanem valódi hozzáértés emelte egyre magasabbra a ranglétrán. Bár a tengeri hadviselés nem volt az erőssége, a lovakat pedig nem szerette (és így a lovasságot, illetve lovas rohamokat sem túlzottan), mégis katonai zseni volt és hatalmas stratéga, a történelem legnagyobb hadvezére, és 60 csata győztese.

Ridley Scott a Napóleon című filmje elkészítésekor érezhetően formabontó akart lenni, és egyúttal le akarta rángatni a franciák nemzeti büszkeségét a piedesztálról. Úgy is mondhatnák: be akarta mocskolni kicsit Napóleont, és hülyének beállítani. Szó se róla, sikerült is neki: filmjében (és Joaquin Phoenix előadásában) az egykori katonazseni és világhódító egy aberrált, szexmániás szánalmas figura, aki mindent egyetlen nő kedvéért tesz: Joséphine kedvéért (Vanessa Kirby alakításában). Ridley Scott filmjében Napóleon megfáradt, öregedő és nevetséges karakter, holott a valóságban alig 35 évesen már császár, és 40 évesen a lábai előtt hever egész Európa.

Joaquin Phoenix viszont közel 50 évesen alakítja Napóleon, így alakja öreges, leépült és demens benyomást kelt a nézőben, ezzel is hozzájárulva a rendezői szándékhoz, ahhoz, hogy mindenki nevetséges alaknak lássa. A valóságban egyébként Napóleon energikus ember volt, és Joséphine előtt is akadt egy nagy szerelme: Desirée, sőt miután elvált Joséphine-től, lett új felesége (igaz, politikai házasság révén). Száműzetése előtt még egy fiatal lengyel grófnővel is kialakult egy szerelmi viszonya, ő volt: Marie Walewska grófnő, akihez érzelmileg is kötődött. Elismerendő, hogy élete egészét tekintve a legkomolyabb érzelmi kötődése valóban Joséphine-nel jött létre, de úgy beállítani pályafutását, mintha mindent csakis érte vagy miatta tett volna, nem csak csúsztatás, de motivációinak teljes meghamisítása is. A Napóleon című film egyébként hemzseg a történelmi hibáktól, melyek közül a legdurvább, hogy a script és a rendezés úgy állítja be, mintha egyedül az oroszok miatt bukott volna el. Azt a tényt, hogy Napóleon első nagy és megrendítő vereségét a lipcsei csatában szenvedte el (leginkább a poroszoktól és az osztrákoktól), mégpedig 1813. október 19-én, a korszak legnagyobb és legjelentősebb csatájában, még csak említésre sem kerül a filmben. Mint ahogyan a híres austerlitzi csata valós bemutatásával is adós Scott, hiszen úgy állítja be tévesen, mintha az ellenség a jégbe fulladt volna, és ezért győztek volna a franciák. Sajnálatos, hogy az idősödő rendező annyi remek történelmi filmje után (mint például a Mennyei királyság) ezúttal ennyire gyenge minőséget produkált. Pedig sajnos ez a helyzet. Három csillagot adok rá mégis (nem pedig kettőt, amennyit valójában kellene), mert akadnak monumentális és gyönyörű látványképek (csatajelenetek), melyek mégis adnak a néző számára átélhető élményvilágot.