Azta! Keresem, hogy hol is kezdjem... Ez aztán össze volt rakva! Az összes képkockáját tágra nyílt szemmel néztem. Dev Patel, miután a berobbanása óta eltelt másfél évtizedben már számos filmben megannyi alkalommal megmutatta, hogy mennyire kiváló színész, most fogta magát, és egy akkora mozifilmet rendezett, hogy a fal adja a másikat. Őstehetség ez a pali, már kíváncsian várom a következő munkáját.
A történet klasszikus felnövős-bosszúállós (ha nagy leszek, megbosszulom, amit az anyámmal tettél) akciófilm, láttunk már ilyet. A karakterek egyszerűek és felismerhetőek, ugyanúgy, mint egy jó öreg Charles Bronson bosszúmoziban. Igen, ilyen szempontból akár klisésnek is titulálhatjuk ezt az alkotást. Kicsit bele van szőve egy indiai osztályharcos tartalomréteg is, ami egy nagy adag másik sztereotípia, de tudjátok mit: rendben működik ez a kliséelemekből kevert koktél.
Szóval nem a cselekmény rafinériája és a jellemábrázolások komplexitása teszi ezt a filmet nagyszerűvé. Na de akkor mitől annyira jó mégis? Megmondom: a megvalósítása hibátlan és lenyűgöző. A kamerabeállítások, a fények, a képi világ, a vágások tempói mind-mind elsőosztályúak, a bosszúhentelés-gyilkolászás pedig innovációkban gazdag, nagyon látványos és fantáziadús. Technikai szempontból minden ki van maxolva. Apropó, a vágás nagyrészt Jancsó Dávid (igen, annak a Jancsónak a fia) keze munkáját dicséri, bravó Dávid!
A kamera gyakran egész váratlan helyzetekből pillant rá a durva bunyókra, például egy fali tűzcsapszekrény üvegajtaja mögül, amibe a következő pillanatban beleverik a rosszak egyikének a fejét úgy, hogy szanaszét törik, de ugyanilyen sorsra jut az éttermi nagy konyha jobb sorsra érdemes ajtajának üvegezése is. Bármi válhat fegyverré, a pillanatok szintjén nem kiszámítható, hogy ki mihez fog nyúlni, és mi fog történni a következő másodpercekben.
A zenék nagyon el vannak helyezve, rengeteg kisebb poént rejtenek, ha épp azt érezzük, hogy szünet állt be A Majomember harci kedvében, a háttérből valahonnan Tina Turner I don't watt to fight dalából halljuk a két sort, hogy "I don't care who's wrong or right I don't really want to fight no more", abban a felvonóban pedig, ahol pár pillanattal később valakinek a vére mint babiloni folyó fog folyni, a BoneyM Rivers of Babylon című slágere szól halk liftzeneként - persze a kellő pillanatban jól felhangosodik.
Amikor pedig épp nincs zenei poénkodás, olyankor bőven adagolva kapjuk a hagyományos indiai zenei folklórt, ami nagyon jól áll a kegyetlenkedő akciójeleneteknek, csakúgy, mint a véres káoszban lágyan körbeforgó színpompás szárik, a basmati rizses zsákból készült bokszzsák, a széttuningolt turbótuktuk és más őrületek.
A helyszín Mumbai, és annak híres nyomornegyede, ahol Patel a Gettómilliomossal befutott. Igaz, ezúttal a Drahavi gettóból keveset látunk, helyette főként Mumbai egyik zártkörű elitklubjában zajlik a cselekmény, ahová a helyi alvilág és politika vezető arcai járnak borkaizni.
Ha pörgős és látványos, profin megcsinált, klasszikus, a rövid flashbackektől eltekintve teljesen lineáris történetvezetésű akciófilmet néznétek, ne keressetek tovább, ez egy kötelező darab! És még mumbai úti filmként is egész klassz.
73 A Majomember (2024)
SkyShowtime (2024.12.05.)
Dev Patel, aki az Oroszlán és a Gettómilliomos című filmekben nyújtott Oscar-jelölt szerepeiről ismert, egy lebilincselő akcióthrillerrel vág bele a rendezésbe. Patel a rendezés... több»
