Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a hetedik évad már sokkal gyengébb, mint a többi... Valahogy elveszett az újdonság varázsa, Charlie Brooker mindenáron azt akarja bizonyítani, hogy a digitalizáció rossz és káros, a nanotechnológia csak rosszra fordítható, és ez így nem teljesen fedi a valóságot. Bár történetünk és rendezőnk, bizonyos David Slade is ezt erőlteti.
A történet nem nagy durranás, láthatjuk, hogy egy férfi, bizonyos Cameron Walker (Peter Capaldi) egy olcsó és gagyi "lopást" próbál összehozni egy boltban. Ám lefülelik, és a rendőrök beviszik az őrsre. Ott rögtön kezelésbe veszi egy tiszt, DCI Kano (James Nelson-Joyce) és egy rendőrségi pszichiáter, Minter (Michele Austin).
De hősünk amúgy szinte semmi infót nem mond... Ám egy táskában egy feldarabolt holttestet találnak a házkutatáskor, és így már megváltozik a "leányzó fekvése". Most már gyilkossággal gyanúsítják emberünket, aki Lump (Josh Finan) cimboráját kinyírta anno. Mindezt azért, mert Lump egy játékszoftvert "megpiszkált", míg egy "spangli" kellemes hatása alatt "ténfergett" Walker lakásában.
Ám láthatjuk, ahogy mesél a fiatalkoráról Walker (ifj. Lewis Gribben), aki egy programozó, de egy gurutól, Colin Ritmantól (Will Poulter) ellop egy Tumultus nevű játékot, amit otthon továbbfejleszt. Ám elveszíti a kapcsolatát szinte a külvilággal, minden energiát "belefeccölve" fejleszti a Tumultust. És saját elmondása szerint érti is a nyelvüket. Persze sem Kano, sem a rendőrök nem veszik komolyan, amiről beszél.
Filmünk ismételten azt akarja belénk beszélni, hogy vigyázzunk a modern technikával, kütyükkel, digitális kódokkal, jelrendszerekkel. Persze tegyük meg, történetünket pedig kezeljük a helyén!
