Az igazság az, hogy nem is annyira akarom már véleményezni ezt a filmet, de egy kedves Mafab 'társam" miatt belekezdtem – most már akkor be is fejezem.
Először reagálok azon felvetésre, miszerint vannak, akik azt állítják, hogy eme filmek triológiája csak a 2002-es, A titkárnő című film koppintása. Nos, ez nincs így. Bár mindkettő a dominancia és szubmisszió (D/s) dinamikáját vizsgálja, egészen más szögből közelítik meg, és eltérő üzeneteket közvetítenek.
A szürke 50 árnyalata (trilógia): romantikus erotikus dráma, sokkal mainstreamabb és idealizáltabb. Glossy, fantázia-orientált, és a romantikus mesék (bár felnőtt tartalommal) elemeit hordozza.
Mindkettő szexuális fantáziák tárházaként is funkcionált, bár eltérő minőségben és közönségnek. A szürke 50 árnyalata nem egy könyv, ami A titkárnő inspirációjára született, hanem egy Twilight fan fictionből nőtte ki magát. E.L. James eredetileg Stephenie Meyer Twilight sorozatának rajongójaként írta meg a Master of the Universe című fan fictiont, amelyben Edward Cullen és Bella Swan karaktereit használta fel. Később, amikor kiadóhoz került, átírta az eredeti karakterneveket és cselekményelemeket, hogy önálló művé váljon.
Szóval... A szürke 50 árnyalata egy popkulturális jelenség, amely hatalmas, mainstream közönséget (elsősorban a női olvasókat) célzott meg egy könnyebben fogyasztható, romantizált, erotikus fantáziával.
Micsoda kaland a lélek és a test rejtelmeiben, ahol a szavak festőecsetként festik a vágyat, és a csendnek is mélysége van! Egy kapu, ami egy olyan világba nyílik, ahol az érzékek finom rezdülései és a lélek legmélyebb, eltemetett vágyai kerülnek előtérbe. Csak hát... fokozatosan felcsigáz, elmerülnék benne, de mégsem elég mély, mint ahogyan elsőre félrevezetett...
Christian Grey irodája olyan, mint egy modern múzeum, ahol minden darab a kontrollról árulkodik. Itt dől el a sorsuk és a néző vérnyomása. :) Anastasia Steele, akit Dakota Johnson kelt életre, egy olyan karakter, akinek ártatlansága és rejtett mélysége mágnesként vonzza a nézőt. Az ő szemén keresztül látjuk a világot, és vele együtt fedezzük fel a vágyak ismeretlen tájait. Az a finom bizonytalanság, ami áthatja, és az, ahogy lassan kinyílik a számára új, izgalmas világ felé, rendkívül vonzó. Ahogy a tekintetében megjelenik a kíváncsiság és a bátorság keveréke, miközben belép egy addig ismeretlen dimenzióba, az gyönyörűen láttatja a felfedezés pillanatát.
Christian Grey, akit Jamie Dornan formál meg, a titokzatosság és a kontroll megtestesítője. Nem csupán egy üzletember, hanem egy sötét, mégis sebezhető lélek, akinek a mélységei arra invitálják az embert, hogy megpróbálja megfejteni. Az a mód, ahogy Christian kezdetben uralkodni próbál Anastasia felett, miközben a saját szabályai közé csalja, egyfajta veszélyes, mégis ellenállhatatlan vonzást teremt. A benne rejlő erő és az irányítás iránti vágy, mely mögött egy összetört lélek rejlik, különösen izgatóvá teszi a karaktert.
A film tele van olyan pillanatokkal, amelyek mélyen beégnek az emlékezetbe, nemcsak a meztelenség, hanem a két ember közötti dinamika és a feszültség miatt. Noha mindkét karakternek gyönyörködtető teste van, s küllemre is ott vannak a top 10-ben.
Ahogy Anastasia és Christian a liftben egymásnak esnek, a levegőben úgy vibrál a vágy, mint egy rövidzárlat. Az a puszta tény, hogy egy nyilvános térben, a kíváncsi tekintetektől elzárva, a testek ennyire közel kerülnek egymáshoz, és a szándék is ott lebeg... már önmagában is felperzselő. Ki ne álmodozott volna egy ilyen pillanatról? Tény, nagyon rövid jelenet.. mire elkezdtem beleélni magam, addigra meg is szakadt – sajnos...
Az átlag felfogásban a "büntetés" szó használata erős negatív konnotációt hordoz. Valójában izgató szerepe van. Egy ilyen szerelemben való részvételhez elengedhetetlenül szükséges a hajlandóság arra, hogy az ember felfedezze a szexualitás olyan aspektusait, amelyek eltérnek a hagyományos normáktól. Ez magában foglalja a tabuk megkérdőjelezését és a saját komfortzóna elhagyását.
A BDSM nem egyenlő a filmben látottakkal, csupán éppen megérinti annak a világnak a szélét. Valós forrásokból kell tájékozódni a biztonságos, konszenzuson alapuló gyakorlatokról. A film ennek világát nem mutatja meg. A BDSM-ben rejlő dinamikák (pl. kontroll, alávetettség, dominancia, fájdalom, kötözés) valamilyen szinten rezonálniuk kell az illető belső fantáziáival és vágyaival. Ez egyéni és pszichológiai preferenciákon alapul.
Ennek a filmnek mindegyik részének legnagyobb hibája az, hogy sokak számára nem adja át hitelesen a BDSM alapelveket, és inkább a felszínes romantikára és a szexualitásra koncentrál ahelyett, hogy a BDSM valódi, komplex pszichológiai dinamikáit mutatta volna be. De ez a film pont ettől tud szép lenni, na meg ízletesen vágyfokozó, és ami nem lehetne elvárható tőle a koncepciót tekintve: még romantikus is.
Igazából ebben a filmben a végét kivéve minden úgy történik, ahogy a nő akarja, kivéve, hogy a férfi jellemben még nem szelídül hozzá. Kezdve a nő szüzességének elvesztésével – a férfi egyáltalán nem uralkodó, hanem odaadó és gyengéd. Ez pont olyan, mintha behódolt volna a nőnek. Egy jól bemutatott szép jelenet, és megfelelően hosszú. Semmi köze a BDSM-hez.
Van, aki ide sorolta az "étteremben bugyi nélkül" eseményt, ám az a 2. részben van, de megértem, miért maradandó :). A "szerződés" tematika nagyon dögös a filmben, felcsigázóan tud hatni, de amúgy egy marhaság :), s nem is jut érvényre sosem, egyik részben sem, sőt a második rész elején teljesen elvetik. Nem lehet sohasem komolyan venni. Valahol valamiért szexi hatása tud lenni, de csak a 2 főszereplő teszi azzá. Amúgy, ha komolyabban közelítem meg, akkor inkább komikussá teszi a BDSM-ről való információkat, mintsem alázatosan közelítené meg, és valódi megértéssel. A nő is sokat kuncog a dolgokon, míg a férfi halálosan komoly marad – ez így nem stimmel.
A harmadik együttlét is szép, talán egy kicsit vadabb az előzőnél, de ugyanúgy a nőnek van szentelve. Csuklókötözés, szembekötés és némi fenekelés a határa, ameddig elmegy, és ennyi. Tulajdonképpen az összes részében ugyanez a forgatókönyv újra és újra. Ez nem valami izgató...
Értem, hogy sok férfi miért nem élvezi az erotikus jeleneteket annyira, mint kezdetben a nők: csak a nő van kiszolgálva, a férfi csak eszköz ehhez – én ezt látom. Noha úgy van megjelenítve, hogy a férfit ez teljesen és jól kielégíti, a férfiak szerintem nem ezt látják.
Megint a vörös szoba, kellemes jelenet, de már nem ad újdonságot. Sajnos. Látom, hogy a szereplőkön nagy az élvezet, de már valahogy nem tud bevonni engem. Aztán a 2 karakter összeütközik. Hát, pont jól jön ez a film végére... Ja, nem..
A nő többet akar a férfitől lelkileg, de abban még nincs hajlandóság megadni. Na jó, ez valóban durva rész, a nő kérte, azt kap, amibe bele akart ízlelni. A férfi hatszor csap rá ostorral, ami fáj a nőnek, és nem esik semennyire jól neki, de közben számolnia kell az ütéseket, amit végig meg is tesz. Nem értem, ha már kettőnél tudta, hogy ez teljesen rossz neki, miért nem mondta ki a bűvös szót, amivel megállította volna a férfit.
De az ütések után a nő kikészül és ellenségesen viselkedik – ennek így nincsen sok értelme. A BDSM-ben adott, ha valami sok, akkor kimondod a szót, amiben megegyeztetek, és minden abbamarad, mert mindkét félnek nagyon fontos, hogy biztonságban legyen – biztonsági szó, nem véletlen adták hozzá ezt az efféle szerelemhez. A film ezzel szembe ment az említett jelenettel. Nincs értelme...
A nő lelép, mindketten egyedül maradnak, miközben kellemes zene szól. Érzem én a befejezés feszültségét, s ebből remény támad bennem, hogy a következő rész magába bolondít.
59 A szürke ötven árnyalata (2015)
dráma | romantikus | thriller
Anastasia Steele (Dakota Johnson) egy átlagos külsejű irodalom szakos egyetemista, aki barátnője helyett vállalja, hogy meginterjúvolja a ifjú milliárdost, Christian Greyt (Jamie... több»
Szereplők: Dakota Johnson, Jamie Dornan, Marcia Gay Harden, Callum Keith Rennie, Jennifer Ehle
