Először tisztázzunk valamit! A szürke 50 árnyalat trilógia filmek nem A titkárnő című filmről lettek "koppintva". A legfontosabb cáfolat abban rejlik, hogy A szürke 50 árnyalata nem egy könyv, ami A titkárnő inspirációjára született, hanem egy Twilight fan fictionből nőtte ki magát. E.L. James eredetileg Stephenie Meyer Twilight sorozatának rajongójaként írta meg a Master of the Universe című fan fictiont, amelyben Edward Cullen és Bella Swan karaktereit használta fel. Később, amikor kiadóhoz került, átírta az eredeti karakterneveket és cselekményelemeket, hogy önálló művé váljon. Ez a tény önmagában cáfolja a közvetlen koppintás vádját A titkárnőről.
Bár mindkettő a dominancia és szubmisszió (D/s) dinamikáját vizsgálja, egészen más szögből közelítik meg, és eltérő üzeneteket közvetítenek. A központi téma és a karakterek mozgatórugói alapvetően különböznek.
A titkárnő arról szól, hogy Lee Holloway (a szubmisszív) hogyan találja meg a gyógyulást, az önkontrollt és az empowermentet a BDSM-en keresztül. Ez a film a trauma és az öngyógyítás egyedi, sötét humorral átszőtt pszichológiai tanulmányát nyújtja. Ez egy független film, amely egy szűkebb, művészibb közönséget célzott meg, akik értékelik a pszichológiai mélységet, a fekete humort és a kényelmetlen igazságokat. Stílusában is sokkal inkább art house.
A szürke 50 árnyalata egy popkulturális jelenség, amely hatalmas, mainstream közönséget (elsősorban a női olvasókat) célzott meg egy könnyebben fogyasztható, romantizált, erotikus fantáziával. Stílusában sokkal inkább a hollywoodi melodrámához és romantikus filmekhez áll közel.
Míg A titkárnő a kritikusok szerint hitelesebb és mélyebb bepillantást enged a BDSM pszichológiájába és a beleegyezés komplexitásába, addig A szürke 50 árnyalata sokszor felszínesebbnek és problémásabbnak bizonyult ezen a téren. Ez inkább azt mutatja, hogy A titkárnő egy kiforrott, művészi alkotás a témában, míg A szürke 50 árnyalata inkább egy népszerűsítő, románccal átitatott verzió, amely egy szélesebb közönség számára tette "elérhetővé" a témát.
A szürke 50 árnyalata (trilógia) romantikus erotikus dráma, sokkal mainstreamabb és idealizáltabb. Glossy, fantázia-orientált, és a romantikus mesék (bár felnőtt tartalommal) elemeit hordozza.
A titkárnő sötét, pszichológiai dráma, fekete komédia elemekkel. Sokkal művészibb, bizarrabb és valóságosabb (a maga szürreális módján) képet fest a D/s kapcsolatról, a hangsúly a karakterek belső fejlődésén és a pszichológiai mélységeken van.
A szürke 50 árnyalatában főként Christian traumájából fakad a BDSM iránti vonzódása, Anastasia pedig alapvetően beleszeret, és megpróbálja "megmenteni". Anastasia fejlődése inkább abban áll, hogy belenő a szerepébe, és megérti Christiant.
A titkárnő mélyebben és árnyaltabban ábrázolja a BDSM pszichológiai vonatkozásait, a fájdalom és az élvezet összefonódását, mint a felszabadulás és az öngyógyítás eszközét. Sokkal kevésbé glamourizált, és inkább a belső folyamatokra fókuszál.
Lee Holloway (Maggie Gyllenhaal) maga aktívan keresi ezt a dinamikát, mint utat a gyógyulás, a kontroll (az önkárosítás felett) és a saját szexualitásának felfedezése felé. Az ő domináns partnerével való kapcsolatban talált empowerment a lényeg. E. Edward Grey (James Spader) pedig egy rendkívül merev, szabálykövető, érzelmileg elfojtott ember, akit Lee ébreszt fel.
61 A titkárnő (2002)
dráma | romantikus | vígjáték
A huszonéves Lee elmegyógyintézeti kezelését követően szülővárosában próbál új életet kezdeni. Hamarosan sikerül elhelyezkednie egy helyi ügyvédi irodában mint titkárnő.... több»
Szereplők: Maggie Gyllenhaal, James Spader, Lesley Ann Warren, Jeremy Davies, Amy Locane
