Azaz emlékezz arra, "te is meg fogsz halni". Milyen furcsa, hogy ez lett a film ars poetikája, egészen meglepett. És egészen varázslatosan hatol a lelkedbe a mű, észrevétlenül, mintha egy nagyon vékony penge csusszana a mellkasodba. Furcsa módon a fém hidegét érzed csak, mintha fokozatosan dermedne meg a szíved, a fájdalmat nem.
Hát így lopta el a szívemet-lelkemet szépen, finoman Danny Boyle filmje, miközben hol véres horrorral borzasztott, hol meg olyan költői, elégikus jelenetekkel, amitől egészen fátyolos lesz a lelked. Rémisztőek a "vadak" vörös ernyős, világító szemű, éjszakai dorbézolós képei. Legalábbis én összecsináltam magam már ott rögtön. Ám hiába a trancsírozás, meg itt-ott sport íjászati szakbemutató, ez a film inkább művészfilm, mint horror.
Erről nekem a Hang nélkül: Első nap jutott eszembe. Ráadásul az operatőr is topon volt, csomó kép beállítása remekbe szabott perspektívával bír, érdekes témákat megtalálva, kiemelve. Legyen az akár egy lépcső szőnyegburkolatának kirúgott felfeslése, vagy akár egy fűcsomó az erdőben. Aztán még meg kell dicsérnem a film szerkesztését, nagyon jó videoklipszerű vágásokkal, montázsokkal élnek. Fantasztikus!
Már az előzetes trailernél láttam, ez egy remekmű lesz, vagy ha nem, akkor a trailer vágóját kell kitüntetni, mert hibátlan nézőcsalit alkotott. A trailer (és a film) zenéje annyira szuggesztív, Rudyard Kipling: Boots/Léptek c. verséből (1903) zenésítve, ha csak hanganyagként hallottam volna, akkor is elkapott volna a gépszíj. A zene szerkesztése is ugyanolyan, mint a képanyag, egyedi, egy részből szokvány, nyomasztó "zörejek", másrészt váratlan megoldások, tulajdonképpen felcserélve a jelenetek érzelmi képét (pl. feszült jelenetben nyugodt zene).
És nem is tudom, mit kellene írnom. "Végre láttam egy olyan bemutatót, ami nem hazudik?" De hát hazudik, mert azt sugallja, a főszereplők komoly halálszektával fognak összeakadni. Komoly, csak éppen nem úgy, ahogy gondolnád. Ez eddig engem nem tudott megragadni a 28... sorozat, mert úgy gondoltam, a Z világháborúnál nincs jobb ebben a témában. Most is azt mondom, Brad Pitt filmjénél nincs jobb, viszont a 28 évvel később szorosan mellé állt. Pedig az angoloknál nincs olyan gigaköltségvetés, ezért statisztákból, díszletekből mindig is szerényebb volt, mint egy hollywoodi produkció.
Ralph Fiennes monológjánál nekem simán beugrott az Apokalipszis most Marlon Brando alakja, és Fiennes simán le is veri azt. Danny Boyle kénytelen kevesebb pénzből sokkal emelkedettebb jelenetet összehozni, mint korábban Coppola. Például én szeretem magyar földön magyar szinkronnal nézni a filmeket, most mégis egyáltalán nem bántam Ralph Fiennes remegő suttogását, eredeti hangjával. Remek színész remek karakterben, pompás alakítás.
Végigvehetném még a film egész történetét, de megint csak a trailer egy jelenete ugrik be. A rémült szülők gyermekeiket egy kupacban, kisszobában tárolják, miközben Teletubbies megy a tévében. És ilyen az egész film, mert ez a kis jelenet is tökéletes, ahogy az egyik szőke lány már sír, a többi gyerek meg még nem érti a történéseket. Talán csak a film legvégéből vágtam volna, mert a parkour zombi hentelő "keresztes" banda megjelenése már egyértelműen annak szólt, ha sikeres lesz a film, lesz folytatás. De egyébként simán nézném azt is.
68 28 évvel később (2025)
Csaknem harminc év telt el azóta, hogy a Rage vírus kijutott egy biológiai fegyverek laboratóriumából. Bár a terület továbbra is szigorú karantén alatt áll, néhány túlélő... több»
Szereplők: Ralph Fiennes, Aaron Taylor-Johnson, Jodie Comer, Jack O'Connell, Edvin Ryding
