Ez egy fantasztikus és rendkívül fájdalmas dokumentumfilm, amelyben láthatjuk, hogy a Höss család hogyan tudott megbirkózni egy nem átlagos családi teherrel.
A dokumentumfilm, amely Auschwitz parancsnokáról, Rudolf Hössről és családjáról szól, mélyen megrendítő és gondolkodásra késztető alkotás. A film nem csupán a történelmi tényeket tárja elénk, hanem behatóan vizsgálja a szereplők pszichológiai állapotát, különös tekintettel a múlt terhére és annak generációkon átívelő hatásaira.
A film feltárja Höss pszichológiai viszonyát saját tetteihez. Egyrészt könyörtelen tömeggyilkos, aki mechanikusan hajtotta végre a parancsokat, másrészt családapaként látszólag szerető és gondoskodó férfi. Ez a kettősség a náci elit számára jellemző kognitív disszonancia példája. Höss képes volt elválasztani a munka és a magánélet világát.
A dokumentumfilm rámutat, hogy Höss valójában soha nem érezte teljes mértékben a tettei súlyát, vagy ha igen, azt elnyomta. A háború utáni vallomásaiban látszik egyfajta önigazolás és elidegenedés: úgy beszélt az Auschwitzban történtekről, mintha azok távol állnának tőle, mintha csupán egy fogaskerék lett volna a gépezetben. Ez a pszichológiai védekezési mechanizmus lehetővé tette számára, hogy ne őrlődjön a bűntudattól, noha a kivégzése előtt írt memoárjában már látszik némi önvizsgálat.
A film legérdekesebb része, ahogy Höss unokáját, aki lelkész lett, bemutatja. Az unoka választása, a spiritualitás és a lelki üdvözülés pályája nem véletlen. Úgy gondolom, ez is egyfajta megküzdési mód. A múlt terhe nyilvánvalóan sújtja, és a lelkészi hivatás lehetőséget kínál számára, hogy szimbolikusan jóvátegye családja bűneit. Pszichológiai szempontból ez egy klasszikus példája a transzgenerációs trauma átöröklésének. Az unoka nem csupán tudomásul veszi a családi múltat, hanem aktívan próbálja ellensúlyozni azt. A lelkészi hivatás választása egyfajta vezeklés is lehet; a közösség szolgálatával próbálja helyrehozni azt a kárt, amit őse okozott.
Höss fia, aki a dokumentumban feltűnik, viszont teljesen más pszichológiai reakciót mutat. Ő nem képes szembenézni apja bűneivel, és inkább a tagadás útját választja. Ez a viselkedés szintén érthető. A szörnyű valóság elfogadása annyira fájdalmas lenne számára, hogy inkább elzárkózik tőle. Lehasítja a lelkéről a múltat, hogy természetes emberi ösztönétől fogva élni tudjon. Viszont testtartásán, testbeszédén minden látszódik, elrejteni nem lehet a nehézségeket.
A dokumentumfilm erőssége, hogy nem csupán történelmi eseményeket sorol fel, hanem bemutatja, hogyan él tovább a traumatikus múlt a családban. Höss unokájának spiritualitása és fia tagadása két különböző válasz ugyanarra a terhelésre. A film rávilágít arra, hogy a történelem nem csupán a könyvekben létezik; a gyilkosok gyermekei és unokái is cipelik a súlyát, és mindannyian más-más módon próbálnak megbirkózni vele. Filmen keresztül tapintható a család fájdalma.
68 Auschwitz parancsnoka (2024)
Hans Jürgen Höss – Rudolf Höss, az auschwitzi táborparancsnok fia – szembesül vele, hogy apja a holokauszt során több mint egymillió zsidó meggyilkolásában vett részt. több»
Szereplők: Adolf Hitler, Len Blavatnik, Klemens Koehring, Hans-Jürgen Höss, Anita Lasker-Wallfisch
