Danny Boyle és Alex Garland párosa több mint 2 évtized után visszatért az általuk 2002-ben megálmodott, dühkórvírus által feldúlt világba. A zombifilm (a klasszikus értelemben nem zombik; valójában csak dühvírusos emberek) műfaját felfrissítő, hamar kultikussá váló 28 nappal később és a Juan Carlos Fresnadillo rendezésében korrekt iparosmunkának tekinthető 28 héttel később után az azóta már Oscar-díjas Danny Boyle és a rendezőként is bizonyított Alex Garland újfent friss vért pumpált ebbe a műfajba, a 28 évvel később ugyanis minden várakozást felülmúl.
A fertőzéstől sújtott Nagy-Britannia történetét folytatva nagyot ugrunk előre az időben: 28 év telt már el a járvány kitörése óta, mely megfékezhetetlennek bizonyult. A világ országai karantén alá helyezték a teljes Brit-szigetet, ami nagyjából középkori állapotokba vetette vissza a túlélőket. Azonban egy kis csoport a főszigettől nem messze, egy kis tengeri szigeten (minden bizonnyal Lindisfarne szigetén) talált menedéket, mely elhelyezkedéséből adódóan jól védhető és biztonságos: mindössze egy apály idején járható töltésút köti össze a szárazfölddel, dagálykor az út víz alá kerül. Az itt élők egy kommunaszerű közösséget építettek, melynek fő összetartó ereje a túlélés és az alkalmazkodás. A férfiak időről időre átkelnek a szárazföldre, hogy feltöltsék a falu készleteit. Itt él szüleivel a 12 éves Spike (Alphie Williams), aki ahhoz a generációhoz tartozik, akik már a szigeten születtek, és fogalmuk sincs a letűnt világ modern vívmányairól, közszolgáltatásokról vagy egészségügyről. Utóbbira különösen nagy szükség lenne, mert Spike anyja, Isla (Jodie Comer) már rég óta egy rejtélyes betegségben szenved, de a szigeten sosem volt orvos és évtizedek óta senki sem hallott egyről sem. Spike apja, Jamie (Aaron Taylor-Johnson) spártai módon, a túlélésre, az ölésre és a kegyetlenségre neveli a meglehetősen érzékeny fiút. Nevelésének következő állomása egyfajta beavatás: életében először a szárazföldre megy apjával, hogy az elméleti tudás mellé gyakorlati tapasztalatokat szerezzen, azaz megtanuljon fertőzötteket ölni és hatékonyan elmenekülni előlük. Idejük véges, hiszen a töltés út csak apály idején járható, ha lekésik az apályt a következőig a fertőzöttektől hemzsegő szárazföldön ragadhatnak.
Apa és fia együtt indulnak a veszélyes útra, mely során mi is Spike szemszögéből figyelhetjük meg ezt a groteszk világot. A szárazföldre lépve látható, hogy a természet már visszafoglalta az ország nagy részét. Az elvadultságában is gyönyörű tájon azonban farkastörvények uralkodnak: a fertőzöttek mindenhol ott vannak és sehol sem vagy biztonságban tőlük.
Spike először a fertőzöttek legkevésbé veszélyes kasztjával a "lassúakkal" ismerkedik meg. Ezek teljesen elállatiasodott fertőzöttek, nevükhöz hiven lassúak és lomhák, jellemzően négykézláb kúsznak és férgeket, rovarokat esznek. Közüllük ejti el első áldozatát Spike, de hamarosan találkoznak a jóval veszélyesebb "gyorsakkal", akik elől csak apja rátermettségének és tapasztalatának köszönhetően tudnak elmenekülni. És végül színre lép a fertőzöttek "királya" az alfa is, akik egyfajta szuper vírusgazdák: nemcsak nagyobbá, erősebbé és szívósabbá, hanem eszesebbé is teszi őket a vírus. Nehéz őket megölni, nehéz túlélni a velük való találkozást. Csak hajszálon múlik, hogy ez sikerül Spike-nak és Jaime-nek, viszont az út során a valóság gyomorforgatóan nyers brutalitása mellett a fiú valami számára sokkal fontosabbat is felfedez, tudomást szerez egy egykori orvosról, aki a szárazföldön élhet. A sikeres visszatérésére rendezett ünnepségen Spike nemcsak apja viszonyára jön rá, hanem arra is, hogy Jamie végig tudott Kelson doktorról, mégsem vitte el hozzá Isla-t. A zavarodott Spike mindebből arra következtet, hogy apja nem is akarja anyja gyógyulását, így súlyos döntésre jut: beteg anyjával együtt megszökik a faluból és a fertőzöttek által uralt vidéken át elindulnak Kelson doktor búvóhelye felé.
A film első fele kendőzetlenül bemutatja az ábrázolt világot annak minden brutalitásával és végtelen eőszakosságával együtt, és Spike az apjától megkapja azt a durva páncélt mely itt az élet szerves részét képező öléshez kell. Míg a második fele egy jóval intimebb, karakterközpontú dráma Spike második útjáról, mely során ugyan továbbra is markánsan jelen van az erőszak és a halál, mégis sokkal inkább spirituális út ez a fiú számára. Itt az anyjától megtanulja az érzelmek, az empátia és a gyengédség szerepét, melyeknek még egy ilyen felperzselt világban is van helye. Ennek a fontos leckének (hogyan maradhatunk emberek a szörnyetegek között) csúcspontja az elhagyott vonatszerelvény jelenete, ahol művészi módon találkozik a filmre jellemző kettősség: a barbár agresszivitás és a vad szépség. Egy embeségéből teljesen kivetkőzött, fertőzött nő mélyen emberi pillanata; sokkoló halál, melyet egy alfa támadás tesz még hidegrázósabbá és egy ártatlan élet inspiráló megmentése.
Anya és fia érzelmekben bővelkedő útjuk után végül elérik Kelson doktor (Ralph Fiennes) táborát, aki a járvány kitörése óta magányosan él az erdőben, és ez idő alatt elhunytak csontjaiból és koponyáiból (fertőzöttekéből és nem fertőzöttekéből egyaránt) valóságos szentélyt épít, egy szentélyt a halálnak ajánlva. Memento Mori - azaz "Emlékezz a halálra" ez az ő életfilozófiája, mellyel a halált egy sokkal befogadhatóbb, spirituálisabb élményként igyekszik értelmezni.
Kelsontól tanulja meg Spike a harmadik, a legkegyetlenebb, mégis a legbölcsebb leckét az életről és annak értékéről, a halálról és annak elkerülhetetlenségéről, szükségszerűségéről, természetéről és elfogadásáról. A halállal való szembenézés, a megbékélés és feldolgozás pedig olyan tanulságok a fiú számára, amiknek birtokában talán már valóban készen áll a felnőtté válás útjára.
Danny Boyle és Alex Garland tehát ismét formabontó remekművet alkotott; a 28 évvel később minden ízében nyers és véres horrorr, mégis elemi érzelmeket szabadít fel, egy zombi-apokalipszis kellős közepén mesél húsbavágó emberi drámáról, a ma ismert társadalmi berendezkedés megsemmisülése után járó történetben feszeget aktuálpolitikai kérdéseket, sőt társadalomkritikát is megfogalmaz.
Ez a film nemcsak méltó folytatása a 28 nappal későbbnek, hanem az immár trilógiává (jövőre pedig tetralógiává) bővülő széria megkornázása is. Danny Boyle elmondása szerint ez egyben egy új trilógia alapköve is, ugyanis még két filmet terveznek, a következő már dobozban is van Nia DaCosta rendezésében.
Bármilyenek is lesznek majd az újabb filmek, egy biztos: a 28 évvel később az a film amire megérte 18 évet várni.
69 28 évvel később (2025)
Csaknem harminc év telt el azóta, hogy a Rage vírus kijutott egy biológiai fegyverek laboratóriumából. Bár a terület továbbra is szigorú karantén alatt áll, néhány túlélő... több»
Szereplők: Ralph Fiennes, Aaron Taylor-Johnson, Jodie Comer, Jack O'Connell, Edvin Ryding
