Az adatlappal ellentétben ez egy kanadai film, bár ez a lényeg szempontjából nem oszt, nem szoroz. Úgy kezdtem el nézni, mint egy angol filmet, csak nem stimmelt a környezet, és utánanéztem. Ez egy dráma, amely nagyon életszagú poénokkal és kiszólásokkal szól egy komoly és gyakori élethelyzetről. A kanadaiaknak valahogy megvan ehhez a tehetségük.
Adott egy ötvenes, inkább 60 felé közelítő feleség, meg a fatökű férje, a tökkelütött lányuk és annak a csonthülye barátja. A feleség elveszti a kutatói munkáját, és a nyugdíjig már nem fog máshol elhelyezkedni, így a férj elküldi főzőtanfolyamra, hogy foglalja el magát. Az asszony született antitalentum a konyhában, így átmenekül egy drámaszakkörbe, csak hát ott összeismerkedik valaki más férjével, de nagyon. A bolond lány és a párja között is van fennforgás. Az egész egy Rómeó és Júlia előadás próbái és bemutatóelőadása köré van szőve, Shakespeare drámája és a filmbéli cselekmény párhuzamai gyakran érdekfeszítőek.
Kissé alternatív és gyakran abszurd a humora a filmnek, ami nagyon működik, ha sikerül ráhangolódni. Eközben komoly dolgokról van szó, mégpedig arról, hogy a régi megszokott kapcsolatot mennyire OK lecserélni valami újabbra és izgalmasra. És hogy mi van a másik tökéletlenségeinek elfogadásával. A célközönség szerintem a középkorú vagy annál idősebb korosztály, de fiatalabbak is nyugodtan elkezdhetik, mert ebben a független, kis költségvetésű, de az általam vártnál jobban összerakott független filmben valós kérdésekkel foglalkozik a rendező és forgatókönyvíró, Joan Carr-Wiggin, méghozzá bátran és szókimondóan teszi ezt, amit mindig üdítő dolog megtapasztalni. A cím magyar fordítása rendkívül közhelyes, semmitmondó és elkedvetlenítő, ne ijedjetek meg ettől a gagyi "Romantika a köbön" címtől, ami semmi jót nem sejtet. 8/10

67 Romantika a köbön (2022)
McKee-t férje és lánya arra biztatja, hogy miután elveszíti állását, kezdjen el főzni, ehelyett beiratkozik egy drámatanfolyamra, ahol beleszeret az ő Rómeójába. több»
Szereplők: Douglas Hodge, Gina McKee, Rob Stewart, Linda Kash, Dylan Llewellyn