A Veszélyes állatok egy igazán hátborzongató és közben lenyűgöző élmény volt számomra. A történet egyszerűen indul. Egy fiatal szörfös lány a hullámok között érzi otthon magát, ám egyik nap összetalálkozik egy férfival, aki elsőre talán segítőkésznek tűnik, ám hamar kiderül, hogy valójában egy kegyetlen sorozatgyilkos. A férfi (Jai Courtney, nagyon kedvelem őt) egy hajón tartja fogva, és nemcsak őt, hanem a tengerben keringő cápákat is be akarja vonni a maga beteges játékaiba. Ez a szituáció már önmagában annyira szorongató, hogy szinte végig a karfát markoltam.
Ami nekem különösen tetszett, az az, hogy a film nem csupán a cápák rémisztő jeleneteire épít. A valódi veszély végig az emberben, a gyilkosban rejlik. A cápák inkább a környezet részei, fenyegetőek ugyan, de mégsem ők a fő szörnyetegek, hanem a pszichopata Tucker. Ez adja a film igazi erejét, miközben elhiszed, hogy a természet kegyetlen lehet, rájössz, hogy az emberi gonoszság még ennél is félelmetesebb. A hangulat nagyon el lett találva.
A gyönyörű, napfényes tengerpart képei éles ellentétben állnak a hajó nyomasztó, bezárt tereivel. Nekem kifejezetten bejött ez a kontraszt, mert még jobban érezhetővé tette a feszültséget. A főszereplő lány karaktere is szerethető, benne van az a küzdeni vágyás, amitől szurkolni tudsz neki a legreménytelenebb pillanatokban is. Összességében a Veszélyes állatok nem egy egyszerű „cápás horror”, hanem sokkal több annál, egy pszichológiai thriller, túlélődráma és tengeri rémfilm keveréke. Nekem nagyon tetszett, mert nemcsak ijesztget, hanem el is gondolkodtat arról, hogy vajon ki az igazi ragadozó.
67 Veszélyes állatok (2025)
A szörfös Zephyrt elrabolja egy sorozatgyilkos, majd a hajóján tartja fogva. Meg kell szöknie, mielőtt a férfi megetetné a cápákkal. Új szerelme, Moses a lány keresésére indul,... több»
