Jólesik olyan filmet látni, amelyben többnyire természetesen és életszerűen zajlik a cselekmény, színpadiasság és túljátszás nélkül. Ebben az alkotásban sem mindenki teljesen természetes (többek között Hank kattos tesójának nyálas megformálásáért járt volna egy jó nagy nyakleves Jeremy Strongnak), de Robert Downey Jr. feltétlenül az. Jó, hogy nem szorult be véglegesen a vasemberes szerepbe, ott annyira nem tudta megmutatni a tehetségét. A másik Robert, a Duvall, nálam továbbra is felemás megítélés alá esik, szerintem azért tartják olyan jónak, mert nagyon régóta van a pályán, és mindenki megszokta. De azért nem volt rossz ő sem.
Maga a történet nem különösebben eredeti, de kellően jól felépített. Apa-fia kapcsolatról mesél nekünk David Bobkin, ilyen volt már a filmtörténelemben párezerszer. Hank egy mély apasebtől szenvedő, félelemteli, elkerülő kötődésű fiúgyermek, aki az indianai Mucsáról Chicagóba költözött, ahol sikeres ügyvéd, a feleségével viszont rottyon vannak. Összehozta a karriert, mert a rideg apjának, Józsi bának, a hatalmaskodó, kiskirálykodó és színpadiaskodó vidéki bírónak és magának is bizonyítania kellett, de lelkileg továbbra sincs rendben. Anyu meghal, és Hank hazalátogat a temetésre, majd amikor apu "a hóhért akasztják" helyzetbe kerül, akkor még ott ragad ügyvédi minőségében.
Hanknek valójában faképnél kellene hagynia a szemét apját, de erre nem képes, a többit nézzétek meg magatok. A film jó, de a szereplők sajnos nem esnek át személyiségfejlődésen. És ez is egy olyan dolog, amitől az egész olyan valószerű, az emberek többnyire a való világban is beleragadnak a nyomorukba, ismétlik a rossz mintáikat.
Az amerikai esküdtszék rendszere továbbra is egy rossz vicc mindazonáltal.
86 A bíró (2014)
A nagyvárosi menő ügyvéd, Hank (Robert Downey Jr.) édesanyja halála miatt hazautazik, ahol kénytelen elviselni apja (Robert Duvall) társaságát. Az idős bíró meglehetősen nehéz... több»
Szereplők: Robert Downey Jr., Billy Bob Thornton, Robert Duvall, Vera Farmiga, Leighton Meester
