Az 1987-es Robotzsaru Paul Verhoeven rendezésében nemcsak egy látványos akciófilm volt, hanem éles társadalmi szatíra is, amely a nagyvárosi bűnözés, a médiamanipuláció és a korporatív mohóság világát kritizálta. Három évvel később érkezett a folytatás, a Robotzsaru 2, amelyet Irvin Kershner (A Birodalom visszavág rendezője) készített. A film igyekezett túlszárnyalni elődjét akcióban és brutalitásban, de a fogadtatása jóval vegyesebb lett.
Detroitban új kábítószer, a „Nuke” terjed, amely teljes anarchiát hoz a város utcáira. A szálak a drogbáróhoz, Cainhez vezetnek, aki vallási fanatikus is egyben. Eközben az OCP vállalat tovább szövi terveit: céljuk a város feletti totális kontroll megszerzése, s ennek érdekében egy új, még erősebb robotrendőrt akarnak létrehozni. A kísérlet tragikus módon Cain agyát használja fel, így megszületik a szörnyeteg RoboCop 2. Peter Weller ismét hűvös, ugyanakkor emberi tónust ad Alex Murphy/RoboCop figurájának. Bár a forgatókönyv kevesebb érzelmi drámát hagy kibontakozni, Weller mozdulataiban és gesztusaiban mégis visszaköszön Murphy belső küzdelme.
Tom Noonan Cain szerepében bizarr, nyugtalanító gonosztevőt alakít, akinek figurája egyszerre groteszk és félelmetes. Nancy Allen ismét Lois tisztként tűnik fel, ám ezúttal sokkal kisebb szerepet kap, mint az előző részben. Irvin Kershner filmje sötétebb, erőszakosabb és látványosabb, mint Verhoeven eredetije.
A stop-motion effektek és a RoboCop 2 megalkotása a maguk korában kiemelkedő technikai teljesítménynek számítottak, és a látványvilág ma is tiszteletet érdemel. Ugyanakkor a film tempója hullámzó: a szatirikus társadalomkritika, amely az első rész egyik legnagyobb erőssége volt, sokszor háttérbe szorul a brutális akciójelenetek mögött.
A RoboCop 2 egyik legnagyobb erénye a látványos, kreatív speciális effektekben rejlik, valamint abban, hogy Peter Weller ismét erőteljesen és hitelesen alakítja a félig ember, félig gép hős belső vívódásait. Cain karaktere is emlékezetes gonosz, akinek jelenléte egyszerre nyugtalanító és drámai súlyt ad a történetnek.
A film gyengesége ugyanakkor abban mutatkozik meg, hogy a társadalomkritikai él, amely az első részben olyan erőteljesen jelen volt, itt szinte teljesen háttérbe szorul az akció kedvéért. Több mellékszereplő – köztük Lois tiszt – alig kap kibontakozási lehetőséget, így a karakterek mélysége jóval sekélyesebb, mint az előző részben. A történet néhol szétálló, a túlzottan komor és erőszakos hangvétel pedig elnyomja azt a szatirikus szellemiséget, amely a RoboCop első részét klasszikussá tette.
A RoboCop 2 egy sötétebb, nyersebb és technikai szempontból lenyűgöző akciófilm, amely méltó folytatás a látvány és a brutalitás terén. Mégis, hiányzik belőle az elődje társadalomkritikai mélysége, így inkább akcióorgia marad, mintsem gondolatébresztő sci-fi.
