Kiváló megvalósítása Golding regényének, mindamellett, hogy maga az alapmű olyan képi nyelvezetet tartalmaz, amelynek nem könnyű vagy lehetetlen a vászonra vitele. Már több rendezőt is megihletett korábban, de ez a feldolgozás a legismertebb talán - mindazonáltal a legközelebb áll a mai szociokulturális jellemzőkhöz. Ember legyen a talpán, aki felfedezi benne a freudi, jungi elszólásokat, metaforikus utalásokat és áthallásokat.
Baker, akinek a legismertebb tanulmánya született magáról a regényről, állítja, hogy egyenesen marxista vonatkozásai is léteznek. Ez bizonyára az ultrasznob kritikusoknak szól, mert már a 90-es években sem tartott ott a képzett nézőközönség, hogy ebben bárminemű realitást észleljen. Az, hogy egy görög tragédia apoteózisa, vagy hogy keresztény példázat - már könnyebben beleképzelhető.
Több olyan történettel is hasonlóságot mutat - akár gyerekekről, akár felnőttekről van szó -, amely a társadalmi rendből kiszakadt és ezért új szocializációra kényszerülő csoport magatartásának mikéntjére keresi a választ. Elég például a szerencsétlenség során a hó fogsábába került emberek viselkedésére gondolni. Esetleg hasonló jó példa lehet az ismertebb Köd c. Darabont-feldolgozás, amely a társadalmi koordinátákból kiszakadt közösség vallási fanatizmusba való torkollása.
Kérdés, hogy a regényben - illetve a filmben a szigetre került fiúk újraszocializálódása során inkább az alapjaiban szétesett civilizációs feltételekből történő újraszerveződés az inkább meghatározó elem vagy egyfajta posztapokaliptikus magatartásforma, melynél többnyire a puszta lét és a törzsi lét berendezkedése az irányadó. Erős a gyanú, hogy inkább az utóbbi.
A barbarizmusba átcsapó történetfolyam nem átall jelezni, hogy a legelvetemültebb gaztettek kiteljesedésére nem feltétlenül a kor az irányadó. Az ösztönszintre visszacsúszott személyiség vagy annak látszata a társadalom a civilizációs körülmények között elfojtott vagy rejtett indulatait és félreértéseit értelmetlen gyűlöletfolyammá változtatja.
Ralph végső és elkeseredett menekülése egyben az utolsó: az emberiség utolsó könyörgése az Isten felé, amelyet a nagy releváció követ. A fiú sorsa egyben a világ sorsa is lett volna (vagy lehet).
