Milyen időszerű!

2026.09.18 22:01 Ahoj poplacsek Olvasottság: <100x

0

Kissé idealizált film az amerikai demokráciaexportról, melyben a dél-mucsai szenátor hathatós segítséget lobbizik ki az 1980-as évek során az afgán mudzsahedek számára, hogy azok fel tudják venni a kesztyűt a kétdimenziósan leegyszerűsített vérengző orosz agresszor ellen. Ez így lehangolóan annyira primitívnek tűnik, mint egy Rambo nyolc, de a gyakorlatban annál sokkal szofisztikáltabban van előadva részletek szintjén.

A film erőssége a szereposztás és az a stílus, amivel szórakoztató anekdotaként adja elő a késői hidegháború egyik kis epizódját. Nettó túlzás persze, hogy Charlie Wilson hozta el a világbékét, de ezt nyilván a készítők se gondolják komolyan, nem kell annyira komolyan venni ezt a mozit, ez nem történelemlecke. Philip Seymour Hoffman játssza a legnagyobbat, de Tom Hanks se rossz. Julia Roberts elmegy, Amy Adams meg mára már csak emlék maradt, így jó viszontlátni. Aki Emily Bluntra kíváncsi, az egyrészt csalódott lesz, másrészt meg nem. Rövid a szereplése és érdektelen, de legalább alul van öltözve és bomba formában van. Ez még a gyakornoki időszaka lehetett a Weinstein-balhé előtti időkben.

A történet az összes leegyszerűsítés ellenére üdítően (vagy nyomasztóan - nézőpont kérdése) aktuális mostanában, amikor Putyler épp ötödik éve nyomatja a hülye háborúját Ukrajnában, miközben az ukránok nemzetközi segítséggel szép lassan leamortizálják a vén tetű összes infrastruktúráját.

Wilson valóban létező szenátor volt Texas-alsón, méghozzá demokrata, pedig a filmbéli viselkedése alapján simán republikánusra tippelt volna mindenki. Sok minden meglepően pontos, de túl rózsaszínre van színezve az egész. Illetve nagyon kínos, hogy egy szó nem esik arról, hogy mennyire nagy fiaskó volt, hogy igazából az amerikaiak az iszlám szélsőségeseket tömték ki fegyverrel ezekben az években, amivel jól lábon lőtték magukat. Remélhetőleg ezúttal jobban használják az eszüket.