Ez az a fajta film, ami után hazafele menet is benne marad, hogy “vajon mi lenne, ha az én rajzaim kelnének életre?” Amber karaktere fantasztikusan van írva, a testvérrel való dinamika, az apával való kapcsolat miatt is.
Nekem nagyon tetszett, az új fajok és idegenek bemutatása, a világ és a fő sztorivonal is érdekes, attól függetlenül, hogy a Xenormph nélkül is működne. Egyelőre jó, hajlik a közepes felé - azért láttunk már jobbat is ettől a franchise-tól - de kíváncsian várom a folytatást.
Az első percek után leesett az állam – olyan brutálisan valóságos, hogy megállt bennem az ütő. A végig elpattanni készülő feszültség, a hangok, a vér… ez nem csak háborús film, ez a valóság kifulladásig. Rendkívül jó a vizuális és hangélmény.
Totál ledöbbentett a film sötét hangulata – azt hittem, egy elég sablonos akciódráma lesz, de a Marseille-i alvilág részletei és az MMA‐harcos lelki vívódása tényleg ütnek. Ciryl Gane meggyőző, és Alice Belaïdi mellékszerepe is rendben van. Talán néha túlságosan? De összességében megvan az a feszültség, ami miatt odaragaszkodsz a képernyőhöz.
Ez a sorozat egy igazi tükör a mai férfiaknak. A négy barát küzdelmei és önreflexiói egyszerre voltak viccesek és elgondolkodtatóak. Különösen tetszett, ahogy a hagyományos férfiszerepek kérdőjeleződtek meg.
Őszintén? Próbál menő lenni, de néha inkább csak zavaros. A karakterek közti dinamika nem mindig működik, és a történetvezetés is hagy kívánnivalót maga után. Pedig a 70-es évek hangulata és a látványvilág ígéretes volt.
A történetvezetés izgalmas volt, de néha túlzottan kiszámíthatónak éreztem. A mellékszereplők közül néhány nem kapott elég figyelmet, ami kicsit hiányérzetet keltett bennem.
Nem tudom, ki engedte meg, hogy ilyen jó legyen ez a sorozat, de köszönöm neki. A soundtrack, a karakterek, a sztori – minden a helyén van. Külön pacsi Hailee-nek, aki konkrétan a képernyőn él.
Bár a Murderbot nem minden szempontból tökéletes, egyedi hangvétele és a főszereplő karaktere miatt érdemes megnézni. A sorozat humorral és mélységgel közelíti meg a mesterséges intelligencia és az emberi kapcsolatok témáját. Nálam betalált.
Ez a sorozat egy igazi hullámvasút! A tanári ambíciók és a korrupció keveredése zseniálisan van bemutatva. Martiño Rivas karaktere egyszerre elbűvölő és ijesztő.
Kis kihagyással néztem végig, de megérte. Bevallom, egyszer félbe kellett hagynom, mert rám fért egy szünet – elég nyomasztó tud lenni. Viszont amikor folytattam, összeállt a kép: rájöttem, milyen fontos dolgokról szól. A film után utánaolvastam a történelmi háttérnek, és leesett az állam, hogy ilyen tényleg volt. Szóval respect a készítőknek, hogy erről filmet csináltak. Nem lesz a kedvencem, de örülök, hogy láttam.
Oké, ez a film egész biztosan nem mindenkinek lesz könnyen emészthető, ugyanakkor én fontosnak éreztem, hogy végre kapjunk egy filmet Beckettről, az irodalom egyik legkiemelkedőbb alakjáról, hogy szélesebb körben is megismerjék az ő művészetét. Ezt jól is teljesítette a film, csak épp nem elég könnyedén.
Alapvetően egy következő bosszúsztori, amiket néha jól is megcsinálnak, azonban végérvényesen ez a film kissé bugyutára sikeredett és nem áll jól neki, ahogy kétségbeesetten próbálja megértetni a nézővel a nagyon komoly mondanivalóját.
A Blackberry olyan, mint egy hosszú TED-előadás nagyvállalati sztoriból: inspiráló, de néha túl didaktikus. A karakterek néhol karikatúrák – főleg a riválisok –, viszont a főszereplők közti dinamika élő és emberi. Imádtam a befejezést, amikor már nem csak telefonokról, hanem a barátságról is szó esik.
61 Firkák (2025)