Silent Daddy

Igen, jó ez!
Alapjáraton fenntartásaim vannak a francia filmekkel kapcsolatban, de aki erre azt írja, hogy gyenge... Teljesen újszerű bemutatása a zombifeelingnek, óriásiak a vágások, zseniális a rendezés... Mi kell még? Sztorivonal nincs, de nincs is rá szükség, az egész egy kiragadott intervallum, amit tök jó átélni, ha megy valakinek.

Harmatgyenge
Sajnos... A szereplőgárda és a felütés is sokkal többet érdemelt volna. Igazi, sziporkázó fricskára számítottam, ehelyett egy óvatos, lapos világ sikeredett belőle.

Vegyél meg egy ötletet, és máris működik a magyar film
Nyilván ez erős túlzás, de akkor sem tudok szabadulni a ténytől (utólag tudtam meg), hogy a filmben épp az általam legtöbbre tartott komponens, az ötlet nem volt saját. Leszámítva ezt a tényt, az újabbakhoz képest meglepően kiváló színészi alakítások (kivéve Csányit), könnyed, szerethető dramaturgia, igazán finom, kacagtató poénok és szinte tökéletes történetvezetés jellemzi a filmet. Szívből ajánlom mindenkinek. :)

Hál' istennek, csak 82 perc...
Tecckós, véres Jumanji-Vegső állomás kombó, ultragagyi kivitellel, színészi játékokkal és operatőri munkával. Még azoknak sem ajánlom, akiknek új a jump scare feeling, nehogy emiatt menjen el a kedve a stílustól. Csak az alapötlet miatt nem kapta meg a dislike-ot.

Bobby Cannavale jutalomjátéka :)
Igazi, szív közeli élmény, mindenkinek ajánlom, aki végre nem túlmisztifikálva és agyonklisézve szeretné megismerni az autizmussal járó világot. Az eddig csúnyán beskatulyázott Bobby Cannavale úgy odarakta magát, hogy az ember háta is beleborsózik, de De Niro is újra színész végre, nem pénzért ripacskodó, minden gagyit bevállaló nyugdíjas. A történet annyira emberközeli, hogy szinte nem is érzi az ember a rendkívüliségét, csak zuhan és úszik vele együtt.