Ennél azért mélyebb filmre számítottam, még az a fordulat se következett be, amire nem sokkal a gyerek felbukkanása utántól számítottam. Illetve picit átgondolatlan pár dolog, és repetitív a történetvezetés, de ezek nem annyira zavartak. A látvány vi... Több
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Kiemelten szurkolok minden sci-finek. Már előre nagyon hálás voltam a készítőknek. Merész vállalkozás moziba küldeni egy nem képregényes fantasztikus filmet. Éreztem némi negatív rezgést a bemutatót látva, de aztán a pr-gépezet engem is megvett. Kis ... Teljes kritika
Gareth Edwards rendezett már jobb filmet (mint például a Rogue One), de zagyvábbat aligha. Az alkotó egy katyvasz egy robotokkal teli jövőbeni világról, melyben alig tudni kik a jók és kik a rosszak. Eleinte úgy tűnik a néző számára, hogy a mesterség... Teljes kritika
Mi a baj az emberrel? Vagy a MI a baja az embernek? (Mesterséges Intelligencia.) Csaó Mái (Csááó Máj) alkoholista keleti filozófus mondta (egyre fogyatkozó) tanítványainak: „Az igazán jó film az, ami akkor is megragad a tökeidnél, ha éppen mobiltelef... Teljes kritika
Amikor vége lett a filmnek, arra gondoltam, hogy ha lenne még egy vetítés, megnézném újra. Simán ki tudnék neki osztani pár Oszkárt (rendezés, filmzene, látvány). Közel 500 vizuális technikus dolgozott a filmen, hogy olyan magával ragadó legyen, amit... Teljes kritika
Úgy ültem be a filmre, hogy azt hittem, szeretni fogom, hisz odavagyok a témáért és a film látványáért, de a mozi végén leginkább csak a fejem fogtam, annyira bugyuta dolgokat csináltak a karakterek. Általában nem szoktak érdekelni a lazább sci-fik l... Teljes kritika
A látványvilág remek, szerintem egész jót ment a látványtervező. Persze tekintsünk el az olyanoktól, hogy a 2060-as évekbeli amerikai demokráciaexportáló óriás földi jármű mérete teljesen észszerűtlen, és álcázó festés helyett kék-fehér dizájnban pompázik, vagy hogy az USS Nomad névre hallgató levitáló óriásizé a bolygófelszínt a látható fénytartományban pásztázza, amire semmi szükség. Nem, ezekkel ne foglalkozzunk, mert vannak sokkal nagyobb logikai hibák a filmben, amik miatt az ember csak fogja a fejét, hiába szeretné kétségbeesetten élvezni, ha már kicsengette a drága mozijegy árát. Úgyhogy az én személyes tanácsom az, hogy ha már senki nem tudott lebeszélni, és úgy döntötök, hogy ti márpedig beültök rá, akkor legalább próbáljátok valami erős tudatmódosító szer hatása alatt úgy nézni ezt a filmet, mint egy puszta látványosságot. Annak szerintem hibátlan, az eddig látott különféle sci-fik rengeteg jó látványát ollózta össze egy közös látványgyűjteménybe az alkotó stáb, így a szemnek tökéletes vizuális rágógumit kaptuk. Csak logikát ne keressetek az egészben. Ja, játszik benne a kis Washington, megteszi, ami az erejéből telik neki, ha már apa annyit költ a karrierjének a beindulására. Ebben segíti az is, hogy Ken Vatanabe időnkénti feltűnésétől eltekintve fajsúlyos színészek zavaróan tehetséges játéka nem tereli el a figyelmet a kis színészpalántáról.
Lenyűgöző látványvilág, és más semmi. Röviden és tömören ez a véleményem erről a sci-fi-fantasy-CGI filmről. Nézése közben nem igazán szeretem, hogy ha az következik be a következő jelenetben, amire gondolok, hogy be fog következni. Sajnálom, hogy ez ennél a filmnél is így történik. Szeretem, kedvelem azt a metódusát a filmnek, hogy az kellőképpen meg tudjon lepni váratlan, előre ki nem számítható dolgokkal, történésekkel, cselekményekkel (talán ezért is kedvelem annyira a nem amerikai filmeket, pl.: svéd, dán, francia, norvég stb. filmeket bármilyen műfajban). Sajnos egyébként akármilyen sok harci csatajelenet volt hangos effektekkel, én becsülettel elárulom, hogy a film nézése közben kétszer is elszundikáltam. A lyukas fejű gépemberek is unalmasak lettek egy idő után, majd a végén a párom ébresztett fel, hogy kisült a diós-aszalt áfonyás bejgli, kóstoljam már meg. Na erre az ínycsiklandozó illatra, adventi finomságra már felkaptam a fejemet, hirtelen éber lettem, habár jobb lett volna, ha a film teszi meg ugyanezt. Remélem, Ti nem jártok ugyanígy, ahogy én jártam, a bejglit leszámítva, mert az finom lett.
Gareth Edwards nagyszabású, szerzői sci-fije az év egyik legambiciózusabbnak ígérkező és legjobban várt filmje volt. Az Alkotó alaptézisében a klasszikus sci-fik magjának számító kérdéskört boncolgatja: ember és robot, alkotó és alkotás viszonya, az ... Teljes kritika
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Nemrég láttam ezt az alkotást. Annyian írtak róla, hogy úgy döntöttem, megnézem. Nem csalódtam. Ugyan nem egy korszakalkotó mű, de a maga nemében egy jó sci-fi. A történetet viszont közepesnek és vontatottnak éreztem. Ami felhozza a filmet, az a látv... Teljes kritika
A mesterséges intelligencia helyett emberi tulajdonságokkal bíró robotok állnak Az Alkotó cselekményének középpontjában. Az összevisszaság sajnos áthatja az alaptörténetet: a robotok egyszer démonizált gonosz teremtmények (akik atombombát robbantanak Los Angeles központjában), másszor viszont teljesen ártalmatlan, sőt kedves lények. A film kb. a közepétől az emberek hadseregét állítja be a legfőbb rossznak. Gépezetük, a Nomád pedig a robotok elnyomásának eszköze. A központi karakter, Joshua (John David Washington) kezdetben a robotok ellen küzd, később viszont, a robotkislány, Alphie megismerésétől tábort vált, és inkább melléjük áll. Beadják közben, hogy Az Alkotó nem más, mint Joshua felesége és a robotkislány meg a gyerekük. És persze a mesterséges intelligencia sem rossz ám, csak a csúnya emberek állítják be rossznak. Aham. A film egy totális katyvasz, és tanpéldája annak, hogy miért nem szabad belőtt állapotban forgatókönyvet írni. Valószínűleg még a készítők sem tudják, mit akartak kihozni az egészből. Látványban viszont nem rossz, és ha nem akarunk értelmet keresni az egészben, akkor szódával elmegy kategória. Értékelésem: 15%, nem több.
Ez a film annyira ott van minden téren, hogy egy 2000 karakteres megalomán óriás review helyett inkább csak buzdítok rá mindenkit, hogy eredjen el rá moziba, amíg megteheti!
Gareth Edwards eddigi munkáiban is ott volt a stílus, de egyiket se lehetett maradandó filmélménynek nevezni. Most azonban olyat pakolt az asztalra, ami idővel jó eséllyel klasszikussá válhat. A legerősebb szál egyértelműen az élet mibenlétének boncolgatása, rendkívül emlékezetes jelenetekkel. Persze nem lehet nem észrevenni a párhuzamot napjaink történéseivel, mikor is a nyugat háborúzik kelettel. A látványvilág pazar, a robbanások pedig döbbenetesen valóságosak, főleg moziban jön ki igazán a brutális kép- és hanghatás. A sztoriba ötletesen hozzák be a gyerkőcöt, az egyetlen negatív dolog a vége felé túltolt hatásvadász jelenetek, na meg persze a végkifejletben sincs semmi extra, milliószor láthattuk más sci-fikben. Washington fiának játéka is rendben volt, remek partnere a gyerek robotnak, humoros jelenetekből sincs hiány. A végeredmény egy rendkívül komplex film, mely sok mindent boncolgat, néha irritálóan hatásvadász, mégis maradandó alkotás lett. Ha másra nem is, de erre érdemes lesz beülni, mert a műfaj szerelmeseinek garantált lesz a moziélmény.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Az Alkotó egy meglehetősen kaotikus romantikus sci-fi, annak minden nyűgével, bár a látvány helyenként egészen pofás, de valahogy nem áll össze kerek egésszé, egészen pontosan azért nem, mert a rendező sem igazán tudta, mit is akar elmesélni. Emberek és M.I., jók és rosszak, no és persze a romantikus szál megspékelve egy nagy adag morális fröccsel a szeretetről végletekig giccses és nyögvenyelős keretek közé szorítva. Lehetett volna belőle klasszikus, így viszont csak egy érdekes és közepesen látványos próbálkozás.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
