Kevin Smitht 1994-ben ismerte meg a világ, amikor bemutatták a Shop-stopot. A filmet ő maga írta, rendezte és az egyik főszereplő is ő volt. A film mára igazi kultstátusznak örvend, Kevin Smith pedig megindult a világhírnév felé. A sztárra sokan nevettetőként tekintenek, de azt nagyon kevesen tudják, hogy a való életben mennyire nehezen élt meg szinte minden napot.
Kevin Smith nemrégiben állt a nyilvánosság elé, amikor a People magazinnak adott interjújában az elmúlt hónapok kezeléseiről beszélt. Elárulta, hogy januárban jutott el a mélypontra, amikor már az öngyilkosság gondolata is felmerült benne. Ekkor egy barátja tanácsára intézetbe vonult, ahol egy hónapos intenzív terápián vett részt. Szerencsére ez segített.
A színész-rendező elmondta, hogy depressziója gyökerei a gyerekkoráig nyúlnak vissza, ugyanis hat éves korában komoly megrázkódtatás érte. Ekkor egy nála nagyobb fiú arra kényszerítette, hogy szexuális aktust végezzen egy másik lánnyal egy sikátorban. Akkor megpróbálta elhitetni magával, hogy csak doktorosdit játszottak.
De nem csak ez volt a depresszió oka. Egész életében a testsúlyával küzdött, miután gyerekkorában egy tanára az osztálytársai előtt gúnyolta a kövérsége miatt. Emlékezetes, hogy 2018-ban egy szívinfarktus után döbbenetes átalakuláson ment keresztül, 51 kg-ot fogyott. De fejben nem volt egészséges. Korábban a munkába temetkezett, hogy ideje se legyen gyűlölni magát. Idő közben megszületett benne egy "másik személy", aki mögé jó volt elbújnia. Az volt a célja, hogy még azelőtt megszerettesse magát az emberekkel, hogy feltűnne nekik kövérsége.
Kevin Smith azt is elmesélte, hogy eleinte a csoportterápián idegennek érezte magát. Mások arról meséltek, hogy látták a barátjukat meghalni, ő pedig azzal állt elő, hogy negyedikes korában egy tanára kövérnek nevezte… De aztán megtanulta, hogy lélekben nincs különbség trauma és trauma között. Ma már sokkal jobban érzi magát, a terápia egyértelműen segített neki helyretenni a dolgokat magában. Most már nyíltan tud beszélni erről az egészről és úgy érzi, hogy erre szükség is lehet. Mert biztos benne, hogy a világban van olyan ember, aki hasonlóan érzi magát, mint ő és neki talán segíthet az, ha megismeri a történetét.