Míg néhány évvel ezelőtt még a Mátrix trilógiával kötötte össze mindenki Keanu Reeves nevét, addig ma már legalább ennyien, de talán még többen John Wick karakterével azonosítják a színészt. A hatalmas népszerűségnek örvendő akciófilm-sorozat körül rengeteg találgatás megy a rajongók részéről, de most ezek között is felbukkant egy, amit szinten minden részlete alátámaszt, mégis nehéz elhinni, hogy igaz lehet.
E teória szerint a John Wick trilógia valójában nem más, mint egy videojáték. Ezt több sztorielem is alátámasztja, és ha végignézzük őket, akkor nehéz azt mondani, hogy nincs bennük igazság. Vegyük is sorra!
Az első bizonyítékként a teória hívői azt hozzák fel, hogy John Wick az eddig elkészült három moziban (és vélhetően majd a negyedikben is így lesz) elképesztően sok rosszfiút lapátol át a túlvilágra. Az akciófilmekben általános, hogy hullanak a gengszterek, de a Wick-trilógiában tényleg elképesztően magas a halálozási ráta a rosszak oldalán. Ez már olyan mértéket ölt, mint a videojátékokban szokás. Ráadásul Wick az akciók 99 százalékát néma csendben hajtja végre, amit ugyan lehetne a taktikájával és a harcmodorával magyarázni, de jobban belegondolva tényleg picit fura: se egy beszólás, se egy aranyköpés, se egy káromkodás. Csak a néma akció – pont, mint egy videojátékban. Aztán mindhárom filmben eljönnek azok a harcok, amikor egy-egy keményebb vagy magasabban rangsorolt ellenféllel kell Johnnak megküzdenie. Ezeket akár tekinthetjük a videojátékok jellegzetes „boss-fightjainak” is.
Szintén érdekes részlet, hogy bár John rengeteg sérülést szenved – meglövik, megvágják, megszúrják, alaposan megverik – mégis mindig, minden helyzet után tovább tud menni, és néhány jelenettel később már ugyanolyan elánnal töri a nyakakat, szórja az ólmot és kaszabolja a végtagokat, mintha mi se történt volna. A videojátékokban is van ilyen: életerőcsomagokat vehetünk fel vagy gyógyíthatjuk magunkat, de az automatikus regeneráció is bevált játékelem.
Menjünk tovább! Észrevettétek már, hogy John és ellenfelei gyakran egész nagy közönség előtt csépelik egymást? És azt, hogy ez a közönség gyakran egészen közönyösen reagál rájuk? Pedig ha a valóságban két öltönyös muksó elkezdi egymás pisztollyal és késekkel aprítani, azért a minimum, hogy sikítva elfutunk a másik irányba, nem? És kik azok, akik szintén nem szoktak reagálni egy-egy ilyen bunyóra? A videojátékok NPC-i, vagyis nem játszható karakterei, akiket a mesterséges intelligencia irányít.
És még mindig nincs vége! Ott van a Continental hotel, ami pontosan ugyanúgy működik, mint egy videojátékban a mentési pontok. Vagyis ez az a terület, ahová John minden akciója (küldetése?) után visszatérhet, itt békében regenerálódhat, feltöltheti a készleteit, kiválaszthatja a következő célpontját. Pont úgy, mint egy videojátékban. És akkor a filmek világában használt aranyérméket meg sem említettük! Ezek pontosan ugyanazt a szerepet töltik be, mint a videjátékok menet közben begyűjthető kreditjei: egyedi fizetési eszközt, amellyel felszereléseket és képességeket (a filmben szolgáltatásokat) vásárolhatunk.
Ha ezeket a részleteket megnézzük, tényleg olyan, mintha a John Wick trilógia nem lenne más, mint egy tökéletesre csiszolt grafikájú videojáték. És ki ne lenne, aki egy ilyen játékot kipróbálna? Egyébként a valóságban már létezik John Wick videojáték, de az inkább egy sakkra emlékeztető, körökre osztott taktikai-lopakodós játék.