Hosszasan lehetne vitatkozni arról, hogy Russell Mulcahy filmje, a Hegylakó mennyire számít igazán klasszikus filmalkotásnak, tény viszont, hogy a produkció a mai napig stabil rajongótáborral rendelkezik.
Bár annak idején a kritikusokat már közvetlenül a premier után megosztotta a Hegylakó, ráadásul maga a film sztárja, Sean Connery sem éppen karrierje csúcspontjaként tekint a szerepére. Való igaz azonban, hogy a színészóriás mindössze hét napot dolgozott a forgatásokon, amiért maximális gázsit kért.
De ki ne ismerné a történet kulcsmondatát, amely mára már valóságos szállóigévé vált, és amely valahogy így hangzik: „Csak egy maradhat!”. A történet szerint Connor McLeod több évszázaddal korábban született, azóta pedig igyekszik kilétét titkolni a világ elől. Azon kevés emberek közé tartozik, akik halhatatlanok, és akik között rendíthetetlen küzdelem folyik. Ha egy halhatatlan ugyanis megöl egy másikat, amely csak úgy lehetséges, ha levágják a fejét, akkor annak ereje beléje szál. A küzdelem végeláthatatlan, az utolsó halhatatlan jutalma azonban a hőn áhított halandóság. McLeodot pedig úgy tűnik, újra utoléri a végzet, amellyel kénytelen szembenézni.
Félreértés ne essék, nem Sean Connery volt az, aki a főszerepet kapta a filmben, hanem az akkor még viszonylag ismeretlennek számító Christopher Lambert, akit addig csupán az 1984-ben mozikba került Tarzan, majmok urából ismerhetett valamennyire a nézőközönség. Lambert azonban igencsak megalapozta filmes karrierjét a Hegylakóval, amely a későbbiekben több folytatást is megélt.
Arról azonban ritkábban esik szó, hogy a színész mellett senki sem érezhette magát igazán biztonságban a munkálatok alatt. Lambert ugyanis erősen rövidlátó, így forgatásokon kívül mindig szemüveget hord. A film harci jelenetei alatt azonban ez nem kis problémát okozott még akkor is, ha a felvételek során a kardok csupán kellékek voltak, így a későbbiekben olyan is előfordult, hogy maga a Lambert saját magát is eléggé komolyan megsebesítette.
