Ha egy nap rosszul indul, később még inkább minden balul üthet ki. Ezt bizonyítják a Superbad – avagy miért ciki a szex?, az Ananász expressz és a Virsliparty alkotói legújabb filmjükben, amely a hatodikosok eszelős kalandjai miatt szintén sok helyen kiverheti majd a biztosítékot.
A 12 éves Maxot meghívják élete első smárolós bulijába, ő pedig pánikol, mivel nem tudja, hogyan kell smárolni. Útmutatásra vágyik, ezért legjobb barátaival, Thorral és Lucassal igénybe veszik Lucas apjának drónját – amihez egyébként egy ujjal sem nyúlhatnának hozzá –, hogy titokban megfigyeljenek egy smároló kamasz párt.
Aztán kicsúszik a kezükből az irányítás, és a drón megsemmisül. Kétségbeesetten helyre akarják hozni a katasztrófát, mielőtt Max apja hazatér, ami további súlyos zűrökhöz vezet. A jó srácok a cél érdekében hanyagolják az iskolát, és ámokfutásuk során önhibájukon kívül kábítószert lopnak, egyetemisták paintball-csatájába keverednek, miközben egyszerre menekülnek a zsaruk és két szédült kamasz csaj, Hannah és Lily elől.
Ez akkora őrület,
hogy még akár jól is elsülhet
Bár csak A bájkeverő (Bedazzled, 2000) készítésekor dolgoztak együtt először, Lee Eisenberg és Lee Stupnitsky úgy érzik, pelenás koruk óta közeli barátok. Annak idején, 2000-ben Eisenberg produkciós asszisztens volt a nagy sikerű vígjáték forgatásán, Stupnitsky pedig Harold Ramis rendező gyakornokaként mozdította előre a forgatás menetét. Azonnal barátok lettek, mert gonosz, sőt kifejezetten aljas humoruk ösztönösen összekötötte őket, aztán szobatársakká váltak az egyetemen, míg végül sikeres forgatókönyvíró párosként teljesítették be szomorú sorsukat.
A hivatal (The Office) című tévésorozattal jutottak a csúcsra, első nagyjátékfilmjük, a Cameron Diaz nevével fémjelzett Rossz tanár (Bad Teacher) pedig végképp bebetonozta őket Hollywood élvonalába.
Forgatókönyvíró párosként minden egyes szót együtt csócsálnak meg, mielőtt a szöveget kiadják a kezük közül. „Nincs olyan, hogy megosztjuk a munkát, például Lee dolgozna a struktúrán, én meg farigcsálom a karaktereket – árulja el munkamódszerükről Stupnitzky. – Mindent együtt csinálunk. Az összes poént közösen szüljük meg, és ez legalább olyan keserves vajúdás, mint amikor naponta tizenegykor megbeszéljük, mit ebédeljünk és hol.”
A forgatókönyvíró páros úgy döntött, hogy a pubertás időszaka legyen az, amelyet feltárnak a közönség totális kiakasztása és megnevettetése érdekében. „Talán ez a legfurább időszak az ember életében, amikor az ember próbál dűlőre jutni magával meg az egész világgal – mondja Stupnitsky. – Kizárólag béna dolgokat lehet csinálni ebben az életszakaszban, ami természetesen kínálja magát egy vígjáték számára.”
A történet során a kissrácokból ivarérett kamaszok lesznek, s az átalakulás erősen korhatáros körülmények között megy végbe. Durva poénok ide vagy oda, az alkotók ügyeltek arra, hogy a sztori a három hős barátságát helyezze a középpontba, akik Babzsákos srácok néven aposztrofálják magukat.
Stupnitsky első emléke a Jó srácokról az, hogy üldögél Eisenberggel a nappaliban, és arról vitatkoznak, hogyan nézzen ki a jelenet, amelyben a hősök drónnal kémlelik a szomszéd csajokat. Ez a jelenet indítja be a film cselekményét, miközben Stupnistky a való életben soha nem vetemedett volna ilyesmire. „Nem mertem volna drónnal kémkedni mások után. De egy filmben simán meg lehet csinálni egy ilyen manővert, és utána kibontani, milyen bonyoldalmak származhatnak belőle.”
A két forgatókönyvíró bejelentkezett a Good Universe két producerénél, Nathan Kanahe-nál és Brady Fujikawánál, akiknek tetszett az alapötlet. Innen került Seth Rogen Point Grey Pictureséhez a projekt, ahol értékelték, hogy a sztori pont olyan eszelős, mint amilyen szívhez szóló.
A projekt ezután gyorsan a Universal stúdió gyámsága alá került, ahol kevesebb mint egy év alatt el is indult a gyártás. „A Jó srácok az Állj mellém /Stand By Me/ modern verziójának tűnt számomra, ez az egyik kedvenc filmem” – mondja Evan Goldberg, a Point Grey producere.
A Pont Grey producerei nagyra értékelték, hogy a Jó srácok úgy tud lehengerlő vígjáték lenni, hogy közben a felnőtté érés legégetőbb kérdéseiről mesél. „A gyerekek ebben az időszakban fénysebességgel érnek, miközben még mindig totál idétlenek tudnak maradni – magyarázza Josh Fagen executive producer. – A testük változik, új iskolába kezdenek járni, és próbálják kitalálni, kicsodák ők valójában. Képesek mocskos kis szemétládák lenni, de a lelkük mélyén igazából jószívűek. Ez a kettősség fogott meg minket.”
„A skacok ebben az életkorban roppant elvetemültek – ért egyet az elhangzottakkal Eisenberg. – Azok a szülők, akik olvasták a forgatókönyvünket, mind bólogattak, hogy a gyerekeik pont így beszélnek.”
A kiskamaszok ebben az életkorban hajlamosak túl nagy jelentőséget tulajdonítani annak, amit a felnőttektől vagy a kortársaiktól hallanak. „Csak hallomásból, fél füllel értesülnek valamiről, de úgy adják tovább, mintha a teljes tudás birtokában lennének – magyarázza Eisenberg. – Ráadásul egymást is félreinformálják, mert minden hülyeséget elhisznek bárkitől, így aztán eszkalálódik a tévedések vígjátéka. A gyerekek mindenfélét hallanak, továbbadják, de nem ismerik a kontextust, ezért olyan zavaros dolgokat regélnek, aminek semmi értelmese sincs.”
Az alkotóktól azonban mi sem állt távolabb, mint hogy alattomos kis szemétládákról csináljanak filmet. „Ezek a srácok tök jó fejek – mondja Eisenberg. – Éppen kezdenek ráeszmélni, hol van a helyük a világban. Nem gonoszak vagy vandálok, hanem cukipofák, akik jót akarnak, még ha ez nem is mindig jön nekik össze.”
A Babzsákos Srácok nyomában
A három srácot alakító fiatal színésztehetség megtalálása érdekében Eisenberg és Stupnitsky Rich Delia castingguruhoz fordult, aki gazdag tapasztalatokat szerzett ezen a területen. Korábban a Point Gray stúdió A katasztrófaművész (The Disaster Artist) című filmjében dolgozott, de ez persze nem minden. „Rich nélkülözhetetlen volt számunkra – mondja Stupnitzky. – A Stepen King klasszikusából készített Az és a Shazam! révén gyakorlatilag minden észak-amerikai gyerekszínésszel kapcsolatban tökéletesen képben volt, ezért felbecsülhetetlen tudás birtokába került.”
A film humorának alapja abban rejlik, hogy a főhősök teljesen ártatlan gyerekek, akik önhibájukon kívül a legelképesztőbb disznóságokat követik el, ezért olyan Babzsákos Srácokra volt szükség, akik természetes könnyedséggel tudják hozni ezeket a figurákat.
A srácok ugyanakkor igazi jó gyerekek. „Ők voltaképpen afféle kis méretű fundamentalisták: fekete-fehérben látják a világot – mondja Eisenberg. – Fontos volt, hogy olyan színészeket találjunk, akik ezt a dichotómiát hitelesen tudják képviselni.”
Az már csak hab volt a tortán, hogy a megtalált három fiatal színész a való életben is közeli jó barát lett. „Jacob, Keith és Brady lehetővé tették számomra, hogy ne csak producernek érezzem magamat, hanem egy nyári tábor vezetőjének is – mondja James Weaver producer. – Hihetetlen élmény volt megfigyelni, hogy kezdetben csupán eljátsszák, hogy jó barátok, aztán tényleg nagyon közel kerülnek egymáshoz, és elválaszthatatlanok lesznek.”
A nyári tábor elementáris élménye Eisenbergre is nagy hatással volt. „Minden gyerek amiatt aggódott, hogy mi lesz ebédre, és folyton azon paráztak, hogy időben befejezzük a forgatást, mert a szálloda úszómencéjét este kilenckor zárták. Mindig nyüstöltek esténként, hogy húzzunk bele, mert még egy órát akarnak úszni.”
A forgatás maga volt a móka és a kacagás, amit eleve célul tűztek ki az alkotók. A stáb nehezen tudta megőrizni komolyságát, és hogy a röhögőgörcsök ne tegyék tönkre a munkát, minden fiatal színész a maga módszerét alkalmazta. Jacob Tremblay ráharapott a nyelvére és mély lélegzeteket vett, Keith L. Williams a felső ajkát harapta, Brady Noon pedig az arcát szívta be, hogy ne törjön ki folyton röhögésben.
A főszereplő gyerekek érdekes új világgal ismerkedtek meg, de meg voltak szabva a határok. A forgatáson kívül nem volt szabad olyan csúnyán káromkodni, mint a filmben. „Legalább 11 súlyos káromkodást tanultam a filmnek köszönhetően – ismeri be Noon. – De anyukám már az elején megmondta, hogy ami a forgatáson elhangzik, annak a forgatáson is kell maradnia. Az életben nem szoktam olyan brutálisan káromkodni, mint Lucas, és megfogadtam, hogy minden durva jelenet után elmondok egy imát.”
A megerőltető forgatási napok végén a gyerekek aludtak, úsztak, kirándultak vagy a kedvenc videójátékukat, a Fortnite-ot játszották.
A gyorsan kamaszodó gyerekek nagyon szeretnének szexuális tapasztalatot szerezni, de ez nem olyan egyszerű. Az egyik szexjátékszert nindzsa nuncsakunak nézik, az análgolyót ékszerként ajándékozzák tovább, a csókolózás rejtelmeiről pedig a szomszéd lány kikémlelése nyomán próbálnak információt szerezni. A kiskamaszok azt hiszik, hogy meg tudják fejteni a felnőttek világát, de rendre félreértik a visszajelzéseket, és mindent a maguk optikáján keresztül értelmeznek. Ez nem volt idegen maguktól a fiatal színészektől sem, és ettől lett olyan hiteles az alakításuk.
A forgatás során óriási szerep jutott az improvizációnak, a gyerekszínészek ezt imádták a legjobban. „Az impróban nincs rossz megoldás, mondd bátran azt, ami hirtelen kijön a szádon, és valószínűleg működni is fog – magyarázza Noon. – Jacob, Keith meg én szabadon formálhattuk a dumáinkat, és mindig jókat nevettünk rajtuk.”
A fő karakterek
Max
Jacob Tremblay
Mivel Max a történet narrátora, az őt játszó színészt kellett először megtalálni. „Ő a sztori alfája és omegája, aki magával húzza a többi szereplőt, miközben nincs is tudatában annak, hogy valójában ő mozgatja a szálakat – magyarázza Gene Stupnitsky. – Őt érdeklik legjobban a csajok és ő a legromantikusabb a srácok közül. Már akkor mindig a szerelem körül forog az agya, amikor a többiek még csak a kedvenc képregényhőseikkel foglalkoznak.”
„A gyerekek ebben a korban eltérő tempóban fejlődnek. Sokat beszéltünk arról, hogy a srácok rendszerint hatodikos korban kezdenek azzal foglalkozni, kik ők és merre haladnak az életben – folytatja Stupniztky. – Eddig a pontig minden gyerekkel őszintén haverkodsz a környéken, meg a szüleikkel is, együtt karatézol meg karaokézol meg labdázol mindenkivel, de a dolgok szépen lassan kezdenek megváltozni, és rájössz, hogy azért te kicsit más vagy, mint ők.”
A filmkészítők korán kinézték maguknak Jacob Tremblayt, aki olyan kasszasikerekben szerepelt, mint az Állatok (Animals), a Ragadozó (The Predator) és A szoba (Room). „Nagyszerű színész, és nekünk pont ilyen angyali kinézetű srácra volt szükségünk, aki váratlanul meghökkentően mocskos dolgokat tud mondani” – árulja el Stupnitsky.
A gyerekszínésszel Skype-on tartottak meghallgatást, beleértve a szüleit is. „Tartottunk attól, hogy a szülők tiltakozni fognak a forgatókönyv meredek témái miatt, de nem lett gond belőle – mondja Eisenberg. – Szerencsére tetszett nekik, úgy gondolták, a film jó lehetőség Jacob számára. Ő pedig örült, hogy egy csomó gyerekkel játszhat együtt, amire eddig nem nagyon volt lehetősége, hiába még csak 12 éves.”
„Nem értettük, hogy a szülei miért nem ordítoznak velünk, mert mi bízvást ordítoztunk volna magunkkal” – teszi hozzá kissé restellkedve Stupnitsky.
Jacob külön engedélyt kapott a családjától, hogy szabadon káromkodhat, mivel a film így kívánta meg. „Korábban is előfordult már, hogy csúnyán beszéltem filmekben, de most sikerült szintet lépni – mondja a fiatal színész. – Egy csomó új kifejezést kellett megtanulnom.”
Jacob szerencséjére kéznél volt egy minősített káromkodásszakértő Seth Rogen producer személyében. „Seth még a forgatás elején mondott egy jópofa mottót, amit bele is írtam a forgatókönyv-példányomba – mondja Jacob. – Úgy hangzik, hogy ‘pénz van a káromkodásban’.”
Lucas
Keith L. Williams
Lucas a film erkölcsi iránytűje, ő a legártatlanabb a Babzsákos Fiúk közül. „Lucas mindig moralizál, mert nehéz időszakban van – magyarázza Supnitzky. – A szülei éppen válnak, ő pedig kénytelen mindent megkérdőjelezni. A válás miatt és mert attól fél, hogy elveszíti a barátait, a feje tetejére állt az élete. Aggasztó gondolatok kavarognak a fejében. Nem könnyű helyzet, ha valakinek 11 évesen ennyi gondja van.”
„Ő a legszelídebb srác a társaságból, az ő esetében a legkevésbé valószínű, hogy benyom egy sört vagy megcsókol egy lányt – mondja Eisenberg. – Időbe telik számára, amíg ezek a dolgok megjelennek a horizontján. Ő afféle kis méretű tökéletes normakövető polgártárs, de időközben a normák változnak. Emiatt Lucas kénytelen kiötleni, hogyan boldoguljon a világban.”
A szerepjáték-rajongó Lucas szerepére tökéletes választás lett Keith L. Williams, aki nemrégiben Az utolsó ember a Földön (The Last Man on the Earth) című filmben nyújtott emlékezetes alakítást. „Ez a gyerek igazi rakéta, sosem tudhatod, milyen sebességre kapcsol – mondja Stupnitsky. – Folyton meglepett minket a fura ötleteivel. Előfordult, hogy ordítva adta elő a szövegét, amiről azt gondoltuk, hogy ez sajnos kukázva lesz, aztán vágás közben kiderült, hogy pont erre van szükségünk.”
Sokat segített, hogy a fiatal színésznek már van komoly szakmai előélete. „Lucas szerepe előtt részt vettem egy improvizációs kurzuson – mondja Williams. – Ebben a filmben impróztam a legtöbbet a pályafutásom során, és ennek köszönhetően sokkal magabiztosabb lettem ebben a műfajban.”
Thor
Brady Noon
A Babzsákos Fiúk utolsó tagjának megtalálása volt a legnehezebb. A film alkotói olyan karakternek képzelték el Thort, mint amilyen a Corey Feldman által alakított Nagyszáj volt a Kincsvadászokban (Goonies). „Mindig is szerettünk volna egy olyan karaktert, akinek ami a szívén, az a száján – mondja Eisenberg. – Ez a hős mindig tudja a tutit, és dirigálja a többieket, de ha vészhelyzet van, ő az, aki leginkább berezel. Több száz srácot hallgattunk meg, de egyikük sem volt az igazi, aztán jött Brady Noon, és amikor megszólalt, láttuk, milyen nagyszerű dialógokat írtunk.”
„Brady meghallgatása Skype-on zajlott, az anyukája kamerán kívül olvasta neki a szöveget – meséli Eisenberg. – Otthon tilos neki káromkodni, és a meghallgatáson próbálta kitapasztalni, meddig mehet el. Elég kemény menet volt, mert szerettük volna, hogy a ‘baszki’ hangsúlyosan szóljon a szájából, miközben az anyukája, aki tanárnő az iskolájában, szigorúan ott volt mellette.”
Thor mindig igyekszik nagyon menőnek mutatkozni, de ez nem igazán jön össze neki. „Borzasztóan foglalkoztatja, hogy mások mit gondolnak róla – modja Noon a karakterről. – Egyébként nagyon jópofa srác, aki szeret táncolni meg énekelni. A való életben nekem a felét sem engedik, amit Thor megcsinálhat, például tilos káromkodnom, a plázában lófrálnom vagy az asztal tetején toporzékolni.”
A kellékek
Nuncsakuk, drónok és szexbabák
Amikor a gyerekszereplők arról kérdezték a stáb tagjait, hogy mire valók a felhasznált szexuális segédeszközök, azt a választ kapták, hogy „izé, hát, kérdezd meg anyukádat”.
Bár a gyerekszereplők szülei tisztában voltak azzal, milyen vállalkozásba fognak csemetéik a forgatáson, akadt néhány kínos pillanat. „Az egyik jelenetben a srácok megkérdezték, hogy miért van a szexbabának hüvelye – elevenít fel egy kellemetlen pillanatot Stupnitsky. – Teljesen lefagytam, de ekkor Stephen Merchant producer segítségemre sietett azzal a magyarázattal, hogy ‘a doktor bácsik használják szemléltetés céljából’. A srácok meg is elégedtek ezzel a magyarázattal.”
A stáb egyébként az elhallgatás módszerét alkalmazta a különös segédeszközök kapcsán, gondolván, minél kevesebbet tudnak a gyerekszereplők, annál jobb.
„Azt a poént találtuk ki, hogy ezek a szexuális segédeszközök fegyverek – veszi át a szót Eisenberg. – Ezt mindenre rá lehett húzni. A szado-mazo maszk ugyebár álcázásra szolgál, a nuncsaku funkciója nyilván adja magát, és az összes többi szexuális segédeszközt is el lehetett adni fegyverként.”
Amikor az alkotókat arról kérdezték, az Amazonon rendelték-e a szexuális segédeszközök garmadáját, vagy személyesen zarándokoltak el értük a szexshopokba, Stupnitsky fapofával ezt válaszolta: „a személyes gyűjteményünkből származnak”.
UIP Duna