Mi állt Robert De Niro drasztikus átalakulásának hátterében? Miért merített Martin Scorsese Alfred Hitchcocktól? Mit keresett Joe Pesci egy olasz étteremben? És hogy került Cathy Moriarty az iskolapadból a mozivászonra? E heti kult-rovatunkban a Dühöngő bika kulisszái mögé nézünk be.

Közel 40 éve került a mozikba Martin Scorsese  és Robert De Niro felejthetetlen sportdrámája, a Bronxi Bika néven elhíresült Jake La Motta középsúlyú bokszvilágbajnok életén alapuló Dühöngő bika. La Motta kicsapongásaival, dühkitöréseivel és rendkívüli sport teljesítményével beírta magát a boksztörténelembe, éppúgy, ahogy a róla készült film az időtálló klasszikusok közé.

A történet

Jake La Motta (Robert De Niro) egy nagyon nehéz természetű ember, halálosan féltékeny, hirtelen haragú, és a keze is könnyen eljár, ráadásul tudja is, hogy hova üssön, mert profi ökölvívó. A ringben is veszélyes, kegyetlen harcmodorával hamar kivívja magának a “Dühöngő Bika” becenevet. A sikeres küzdelmeket azonban egyre nagyobb kudarcok, vereségek és csalódások követik, amelyek morális és anyagi züllésbe taszítják az egykor híres sportolót.

A kezdetek:  A keresztapa II forgatása

Robert De Niro 1974-ben épp a A keresztapa II forgatásán dolgozott, amikor a kezébe került Jake La Motta életrajzi könyve. A történet azonnal megfogta a színészt, szinte megszállottá vált, hogy mozivászonra vigye a sztorit, és több éven át sikertelenül győzködte Martin Scorseset, hogy vállalja el a rendezést, míg végül a direktor 1979-ben rábólintott az addigra már számtalanszor átírása került forgatókönyvre.

Egy év edzés, 30 kilós túlsúly

De Niro mindent elkövetett a hiteles alakítás érdekében. A sajtó a színész felkészüléséről volt hangos, aki közel egy évet töltött La Mottával, hogy eltanulja gesztusait, mozdulatait, és hasonló fizikumot építsen fel, mint amilyen a bokszolóé. La Motta a felkészülés végén rendkívül elégedett volt a színésszel, szerinte ugyanis a sportoló elmondása szerint De Niro profi szintre fejlesztette magát.

A forgatás egy évet vett igénybe, de három hónapig szüneteltetni kellett a munkálatokat. Ez idő alatt De Niro közel harminc kilót hízott azért, hogy hitelesebben alakíthassa a karrierje után egyre inkább lecsúszó La Mottát. A hízókúra idején a színész bejárta Franciaországot és Olaszországot. A gyors hízás érdekében rengeteg vajat, fagylaltot, sört és tésztát fogyasztott. De Niro elmondása szerint az első hét kiló még gyerekjáték volt, a többiért azonban keményen meg kellett dolgoznia.

Cathy Moriarty: Az iskolapadból a mozivászonra

A produkció egyik legnehezebb része a Vikkit játszó színésznő megtalálása volt. A szerepre több száz jelentkezőt hallgattak meg, köztük Sharon Stone-t is, azonban egyikük sem győzte meg az alkotókat. Egy nap a film egyik szereplője, Joe Pesci kiszúrta Cathy Moriartyt egy bárban, aki azonnal megfogta őt. Moriarty egy egyszerű broxni diák volt, aki korábban soha nem színészkedett. A szereposztó több mint két hétig dolgozott vele, mielőtt bemutatta volna a lányt Scorsesenek és De Nirónak, akik teljes mértékben elégedettek voltak vele, így végül számos sztárt utasítva maga mögé övé lett a produkció női főszerepe.

Joe Pesci: Egy éttermi alkalmazott útja az Oscarig

Joe Pesci az 1970-es években egyáltalán nem számított nagy névnek a szakmában, sőt! 1976-ban kapott egy apró szerepet Frank Vincent The Death Collector című filmjében, mely végül sosem került a mozikba, mindössze VHS-en jelent meg. Néhány évvel később a film egyik kazettája De Niro birtokába jutott, melyet Scorsesenek is megmutatott. Mind a ketten egyet értettek abban, hogy Pesci ideális jelölt lenne La Motta testvérének szerepére. Ekkoriban Pesci már feladta a színészkedést, és egy New York-i olasz éttermet vezetett, de amikor Scorsese személyes felhívta, azonnal igent mondott a felkérésre. Alakítását nem győzték méltatni a kritikusok, 1991-ben pedig Scorsese Nagymenők című filmjéért a legjobb mellékszereplő kategóriájában Oscar-díjat nyert.

A nagy verés: Hitchcock és Scorsese

La Motta karrierje során több alkalommal is összecsapott legnagyobb riválisával, Sugar Ray Robinsonnal, utolsó mérkőzésük mindörökre beírta mindkettőjük nevét a sporttörténelembe. Robinson voltaképpen kivégezte riválisát, melyet a film rendezője, Scorsese a lehető legvalósághűbben akart filmre vinni. Scorsese bevallása szerint Hitchcock Psychojának legendás zuhany-jelenetét vette alapul a gyors vágásokhoz, sőt, Hitchcock saját kezűleg írt jegyzeteit is felhasználta. A végeredmény valóban horrorisztikusra sikeredett, melyhez hasonlót  sportfilmben korábban még nem láthatott a közönség.

Valóság kontra fikció

La Motta és második felesége, Vikki Bronxban egy medence szélén ismerkedtek meg. A pár rendkívül viharos kapcsolatát a bokszoló és Vikki saját, halála után 2005-ben megjelent önéletrajzi könyve is megörökítette. La Motta erőszakos természete és féltékenysége rányomta bélyegét a kapcsolatukra. A filmbeli jelenet, melyben a bokszoló megveri testvérét, Joey-t (Joe Pesci), mivel azt hiszi, hogy lefeküdt a feleségével, azonban nem teljesen hiteles. A verekedésre ugyanezzel az indokkal valóban sor került, azonban a sportoló nem a testvérét, hanem életrajzi könyvének társíróját, Peter Savage-et hagyta helyben.

Az eredeti vágás

A Dühöngő bika forgatókönyve eredetileg nem időrendben írta le az eseményeket, hanem váltakozva ugrált a fiatal- és az időskori La Motta emlékei között. Scorsese ezt visszaemlékezések formájában vitte vászonra, azonban a végeredményt nem találta kielégítőnek. Ezért a filmet teljes egészében újravágta, hogy az idős La Motta csak az elején és a végén szerepeljen, keretbe foglalva ezzel a történetet.

A film utóélete, az Oscar-fiaskó

Bár a kritikusok egybehangzó véleménye szerint a Dühöngő bika egy valódi remekmű, Scorsese nem örvendett nagy népszerűségnek az Akadémia körében. Ráadásul négy évvel a film bemutatása előtt, 1977-ben a Rocky három Oscart is nyert, egy újabb bokszolóról szóló sportdráma díjazását túl korainak találták a bizottság tagjai. Nem túl nagy vigasz Scorsese számára, de Robert De Niro és a film vágója, Thelma Schoonmaker végül megkapta az Akadémia aranyszobrát, de a további hat jelöléséből nem tudott többen díjra váltani. Schoonmaker a díj átvétele után így nyilatkozott: "Amikor megnyertem az Oscart, azt éreztem, ez Martynak [Scorsese] járna. Tudtam, hogy a bokszolós jelenetekért kaptam, melyek azért lettek annyira lenyűgözőek, mert pont úgy csináltam, ahogy Marty mondta." 

dráma | életrajzi | sportfilm

Jake La Motta (Robert De Niro) egy nagyon nehéz természetű ember, halálosan féltékeny, hirtelen haragú, és a keze is könnyen eljár, ráadásul tudja is, hogy hova üssön, mert... több»