Mindent a filmről: Jetikölyök

A trió elbúcsúzik Yi édesanyjától és nagymamájától, Nai Naitól, és azon igyekszik, hogy egy lépéssel mindig megelőzze Burnisht, az elképesztően gazdag pénzügyi befektetőt, aki olyan jetit akar fogni magának, amilyenbe kisfiú korában véletlenül belebotlott. Ne feledkezzünk meg dr. Zaráról, a zoológusról sem, akinek célja, hogy megóvja a jetit főnöke kapzsi karmaitól, és visszajuttassa őt családjához.

Az egész életre szóló utazás hamarosan valóságos versenyfutássá válik, amelynek során Everest segít Yinek, Yinnek és Pengnek feltárni a lelkük mélyén szunnyadó hősiességet, amelynek létezéséről nem is tudtak. A trió tagjai Everest segítségével arra is rájönnek, hová tartoznak valójában.  

Nyisd ki a szíved

Kezdődik a Jetikölyök

Jill Culton, a Jetikölyök forgatókönyvíró-rendezője hosszú és kanyargós úton jutott el a DreamWorks Animationhöz. Tanulmányai elvégzése után a Pixarnál (Disney) lett animátor és storyboard-művész, dolgozott a Toy Story 1-2-n és az Egy bogár életén (This Bug’s Life), majd részt vett a Szörny Rt. (Monsters Inc.) forgatókönyvének megírásában. Aztán éveket töltött a Sony Animationnél, ahol megrendezte a stúdió első egész estés animációs filmjét, a Nagyon vadont (Open Season). Culton az évek során többször tárgyalt a DreamWorksszel különféle projektekről, de csak akkor csatlakozott a stúdióhoz, amikor az Így neveld a sárkányodat (How to Train Your Dragon) teljesen levette a lábáról.

Az Oriental DreamWorks, amely később fölvette a Pearl Studio nevet, valamint a DreamWorks bemutatta Cultonnak a Jetikölyök projektjét, ő pedig hazavitte az ötletet otthonába, az észak-kaliforniai erdők között megbúvó kisvárosba. Ott, a fenséges vörösfenyők árnyékában kezdte gombolyítani a fiatal lány történetét, aki elképesztő válaszúton találja magát.

„Ha az ember tiszta lappal kezdheti az írást, hajlamos arra, hogy azt vesse papírra, amit ismer és szeret – mondja Culton. – Világ életemben nagy, 45 kilós kutyáim voltak. Főleg vérebek, ők az én gyerekeim, csatakosak, nyálasak és nagyon viccesek. Hasonlónak képzeltem el Yi és a Jetikölyök kapcsolatát, s ennek alapján rajzoltam az első vázlatokat. Először azt akartam, hogy a Jetikölyök nagy legyen, mint a kutyáim. Beleöntöttem a munkába a természet iránti összes szeretetemet, a kempingezéssel és az utazással kapcsolatos élményeimmel együtt. Apám imád a szabadban lenni, s ennek jegyében nőttem föl.”

A Jetikölyök, Everest és Yi méretei között drámai az ellentét, ez Culton egyik gyermekkori élményéből fakad. „Öt- vagy hatéves lehettem, amikor a szomszédok hazahoztak egy óriás dán dogot, lehetett vagy ötven kiló – folytatja a rendező. – Féltem tőle, de ugyanakkor kíváncsi is voltam; kétszer annyit nyomott, mint én. Egyik nap Nancyvel, a barátnőmmel szaladgáltunk a ház körül, a kutya pedig üldözőbe vett bennünket. Menekülőre fogtam, és leestem a lépcsőről. Az óriási kutya a földnek szegezett és belelihegett az arcomba, miközben rám bámult; rémült voltam, de ugyanakkor el is ámultam. Azóta kizárólag nagy kutyáim vannak.”

Culton mindig is imádta azt az érzelmi hatást, amivel a zene egy filmet gazdagít. Azt akarta, hogy a Jetikölyökben a zenének központi szerep jusson. Yi hegedűművész, és a zenét gyakran használja arra, hogy kifejezze azokat az érzelmeit, amelyeket nem tud szavakba önteni; Everestnek pedig természetes tehetsége van a dallamok terén. „Everest és Yi elhagyják a nagyvárost, és csodaszép helyekre jutnak el; a cselekmény magával ragadott – mondja Culton. – Gitározom és zongorázom, imádom a zenét.”

Hát a hegedű? Ez a fenevad teljesen ismeretlen volt a rendező számára. „A kezdeti vázlatokon Yi rosszul tartja a hegedűt – nevet Culton. – Mindent papírra vetettem, ahogyan Everesten lovagol vagy áll a háztetőn. Lerajzoltam, ahogy hegedül a város vakító fényei és üvegfalú épületei között. Bonyolult kompozíció, de ugyanakkor nagyon romantikus is.”

„Bele akartam vinni egy kis varázslatot, és eszembe jutott, hogy a keleti szerzetesek hogyan hümmögnek a szertartásokon. Everest és Yi így kommunikálnak. Gyerekkoromban azokat a Disney-filmeket szerettem leginkább, amelyekben nem beszéltek túl sokat. Ragaszkodtam ahhoz, hogy Jetikölyök ne beszéljen, hanem olyan intuitívan kommunikáljon, mint egy kutya.”

Ez az elképzelés tetszett Suzanne Buirgy producernek. Yi és a közönség egy idő után felfedezi, hogy a Jetikölyök szőre és a hegedű szinte misztikus szintű kapcsolatban állnak. „Nagyon fontos, hogy amikor egy gyerek nézi a filmet, arra gondoljon, hogy ’nekem nincs olyan szőröm, mint a Jetikölyöknek, de bennem is van valami misztikus’… – mondja Buirgy. – Így tudja Yi megmenti a Jetikölyköt: a kreativitás erejével.”

Cultonnak az is célja volt, hogy őszintén és közvetlen módon meséljen a szeretetről és a veszteségről. A történet elején Yi édesapja meghal, Everest pedig eltéved, nem tud visszatalálni a családjához. Culton legfontosabb emlékei egyben a legfájdalmasabbak is, és tudta, ha azt akarja, hogy a közönség együttérezzen Yivel, kendőzetlenül meg kell mutatnia ezt a fájdalmat. „A hegedű Yi elhunyt édesapjáé volt. Bár a mi családunkban nem történt ilyen haláleset, kamaszkoromban apám itthagyott minket. A szüleim elváltak, ami borzasztó élmény volt. Így át tudom érezni Yi fájdalmát, és azt is, hogy elszakad a családjától.”

Culton egy olyan 16 éves lány alakját rajzolta meg, aki elvesztette az apját, eltávolodott az anyjától és a nagymamájától, akik megpróbálják megszüntetni magányát és visszahozni őt a családba. A rendező bátornak és vadócnak képzelte el Yit, aki egyre rejtegeti fájdalmát. „Én is ilyen voltam fiatal koromban – árulja el Culton. – Úgy érzi, nincs szüksége senkire.”

Yi élete kritikus pontján fedezi fel Everestet a házuk tetején, amikor úgy érzi, vissza kell találnia az emberekhez. Mivel a jeti eltévedt és messzire került himalájai otthonától, nagy szüksége van a segítségre, ezért Yi elhatározza, visszajuttatja őt szeretteihez.

Culton eredetileg úgy képzelte el, hogy a történet Everest és Yi utazásáról fog szólni, de ahogy teltek az évek, újabb karakterek csatlakoztak hozzájuk. 2015-ben kicsit félretette a Jetikölyköt, hogy más projektekre koncentráljon. Amíg távol volt, Tim Johnson executive producer, a Jetikölyök keresztapja, illetve Culton régi munkatársa, Todd Wilderman, aki a film társrendezője lett, tovább dolgoztak a történeten.

„Amikor 2017-ben visszatértem, elkezdtem töprengeni azon, hogy ne csak Yi és a jeti történetét meséljük el, mint az ET-ben, hanem legyen egy egész csapatnyi hősünk, mint az Állj mellém!-ben – mondja Culton. – Vegyünk egy csapat srácot, akik törődnek egymással, és útközben nehéz akadályokon verekszik át magukat. De továbbra is Everest az, aki fordulatot hoz az életükbe.”

Yi fokozatosan jön rá, hogy elsősorban ő az, akinek segítenie kell a jetin, de azonnal ösztönösen a védelmébe veszi. Miközben Yi hazafelé viszin Everestet, a jeti ráébreszti, ő maga hogyan találhat vissza övéihez. Ez az érzelmi töltet elsődleges fontosságú volt a film alkotói számára. „Azelőtt úgy gondoltam egy-egy történetre, mintha egy nagy puzzle lenne – magyarázza Culton. – Ma már inkább kártyavárként képzelem el, ahol ha egy kártyát kihúznak, összeomlik az egész. Amikor nekiültem a forgatókönyvnek, ezek a kártyák lebegtek a szemem előtt, amikből az utazás összeáll; ha a kártyák pillesúlyúak, a közönség unatkozik, ezért bonyodalmakra és fordulatokra van szükség.”

„Amikor érzelmi kártyákkal játszol, az elején fel kell fedni, a karakter miért olyan, amilyen. Yi makacs kamasz, aki eltávolodott a családjától; az érzelmi kártyák elárulják, miért. A cselekmény viszi előre a filmet, de ugyanígy a karakterek érzelmi fejlődése is. Ha az elején túl sok mindent elárulsz, elvész az irány. Az érzelmi utazás során folyamatosan adagoljuk az információt Yivel kapcsolatban. Ha azt hallod egy vadidegenről, hogy nehéz helyzetbe került, kényelmetlenül érzed magad. De ha jól ismered az illetőt, együttérzel vele. Ezért olyan fontos, hogy néhány érzelmi információt későbbre tartalékoljunk a cselekmény folyamán, miután megismertük a karaktereket. Ezek a nagy revelációk lehetővé teszik, hogy még jobban szorítsunk hőseinknek.”

Culton számára nagyon fontos volt, hogy a közönség ne láthassa a jeti otthonát a Mount Everesten, amíg Yivel és a srácokkal meg nem érkezik oda. Akkor találkozunk először a heggyel, amikor Yi. „A film végére kell tartogatni a lenyűgöző élményt – magyarázza Culton. – A közönség elindul a hősökkel a Himalájába. Amikor odaérnek, s a kép hirtelen nagytotálra vált, és látják, milyen gyönyörű ez a hegység, reményeink szerint a nézők ugyanúgy levegő után fognak kapkodni, mint a srácok a történetben.”

A film karakterei

Yi

Amikor Culton kislány volt, az volt a benyomása, hogy a popkultúra, azon belül pedig a filmek nemigen értik őt, sőt még csak tudomást sem nagyon vesznek róla. Ezért úgy képzelte el Yit, hogy olyan legyen, aki képes az ő egykori kislány-énjét megszólítani. „Akkoriban minden tele volt királylányos filmekkel, miközben én vadóc, fiús lány voltam – magyarázza a rendező. – A nővérem imádott királylányos cuccokat fölvenni, miközben én soha nem viseltem make-upot. Lyukas farmerben jártam. Folyton fára másztam, lombházat építettem, szörföztem meg gördeszkáztam. A filmekben egyetlen női karakter sem emlékeztetett rám. Azt imádom Yiben, hogy erős akaratú karakter, aki nem bánja, ha koszos lesz. Felcseréltük a szerepeket, Yin aggódik a frizurája miatt és vigyáz, hogy össze ne piszkolja a kezét, miközben Yi homlokegyenest az ellentéte. Nem zavarja, ha az erdőben kell aludnia. Ez nem valamiféle modern fogás, mindannyian ismerünk ilyen embereket.”

„Örülök, hogy Yit vászonra vihettük, mert sok lány tud azonosulni vele. Hozzám hasonlít abban is, hogy előbb ugrik, és csak azután néz körül. Annak idején mindig bajba kerültem emiatt, és ez most nagyon fontos jellemvonása Yinek: beleveti magát a kalandba, és nem számít, mi lesz a következménye. Nagyon szeretem Everest és Yi kapcsolatát is, és mindig felteszem magamnak a sztori fő kérdését: Everest miért pont Yi háztetőjén kötött ki?”

Ezt a kérdést Culton kedvenc gyerekkori filmje, az ET – A földönkívüli inspirálta. „Ugyanazt a kérdést lehet föltenni: ET miért pont Elliott kuckójában rejtőzött el? - folytatja Culton. – Nálunk ez a kérdés így hangzik: Mit hoz Everest Yinek? Az elején úgy tűnik, a jeti ijedt áldozat ebben a nagyvárosban, és Yinek az a dolga, hogy gondoskodjon róla. A végére viszont a jeti gondoskodik a lányról. Olyanok ők, mint Androcles és az oroszlán, ahol a lány segít az oroszlánnak, és kötődni kezdenek egymáshoz. De ahogy útra kelnek, kiderül, hogy Everest jóval több, mint egy segítségre szoruló állat. Mágikus ereje van, amivel befolyásolni tudja a természetet, de Yi lelki sebeinek gyógyításában is nagy szerepe van.”

Yi mint női karakter rácáfol az elvárásokra és eltörli a határokat. „Az animáció világa tele van hercegkisasszonyokkal meg kislányos kislányokkal, akik kőbe vésett normák szerint viselkednek, Yi viszont a maga útját járja – veszi át a szót Peilin Chou producer. – Már kinőttük a királylányt, aki a fehér lovon érkező hercegre vár. Yi nem ilyen, és az erre a toposzra adott válasznak sem tekinthető. Különleges egyéniség, aki tudja, kicsoda és mit akar. Tisztában van azzal, merre akar haladni, és a maga útját járja bármi áron.”

Az eredeti változatban Chloe Bennet kölcsönzi hangját Yinek. A fiatal színésznő érdekes párhuzamot talált a kitalált karakter és a saját élete között. „Az ügynököm fehívott, hogy készül ez az új film, amely egy fiatal kínai kamaszlányról szól, aki a nagymamájával él Kínában. Nos, kamaszlányként én is a nagymamámmal éltem Kínában, ami különös egybeesés.” De a párhuzamok itt még nem értek véget. „Chicagóban nőttem fel a fiútestvéreimmel, akik nagyon hasonlítanak a filmbeli karakterekhez. Egyéb tekintetben is hasonlítok Yihez, például én is voltam limonádé-mozgóárus meg kutyát sétáltattam, hogy legyen zsebpénzem. Mindig kirekesztettnek éreztem magam, mert nem voltam kislányos kislány, és nem tudtam, hogyan kommunikáljak másokkal a nagy családomon kívül. Mindig sokan voltak körülöttem, de közben elszigetelve éreztem magam, ahogyan a kamaszoknál ez gyakran előfordul.”

A színésznő nagyon elégedett azzal, hogy Culton meglepően nagy érzelmi töltettel gazdagította a filmet, és azt reméli, hogy Yi mintaképül szolgálhat a vele egykorú lányok számára. „Ez egy vicces, könnyed kaland egyfelől, másfelől viszont nagyon komoly kérdéseket vet fel – például a veszteséggel és a fájdalommal kapcsolatban –, ami minden korosztály számára mond valamit. Egy csomóan, főleg a kamaszok, nem mernek segítséget kérni, ha baj van. Ez a vonulat a kedvencem a filmben, mert ez ébreszti bennem a legtöbb gondolatot, és remélem, más lányok is így lesznek ezzel.”

Everest

Everest jól megtermett jeti, aki egy 9 éves kisfiú szintjén van. Amikor először találkozik Yivel a háztetőn, sebesült, mert éppen megszökött Burnish titkos laboratóriumából, ahol kísérleteztek rajta. Emiatt érthetően fél az emberektől. Bár nem tud beszélni, olyan hatékonyan kommunikál, hogy mindig tudni lehet, mire gondol.

Az otthonából és családjából kiszakadt jeti Yi és barátai segítségével tud hazajutni. Kíváncsi és játékos, de igazi fenevad is tud lenni. Mint minden gyerek, belefeledkezik a játékba, nincs tisztában azzal, mekkora ereje van, és változó a hangulata. Szoros kapcsolatban áll Yivel, ez a film érzelmi talapzata. Everest, ahogy minden jeti, irányítani tudja a természetet, de még nem tökéletesítette a tudását, ami gyakran nagyon vicces helyzeteket eredményez.

Jin

Jin közkedvelt és kissé egocentrikus fiú. Együtt nőtt fel Yivel, de más irányban fejlődtek, ezért már nem állnak közel egymáshoz. Ám amikor Yinek segítségre van szüksége ahhoz, hogy a jetit hazajuttassa, Yin felnő a feladathoz, és odateszi magát, még azon az áron is, hogy le kell mondania a wi-firől. Nem egyszerűen Yi ellentéte. Igazi ficsúr, akinek esze ágában sincs elhagyni a várost. Yin minél inkább attól tart, hogy folt esik tökéletes megjelenésén, Yi annál nagyobb kalamajkába veti bele magát.

„Yin kötődik a barátaihoz, de ennél valami mélyebbet keres, valódi önmagát – mondja Buirgy. – Ez sikerül is neki oly módon, hogy útnak indul Yivel és Penggel, aztán különválik tőlük. Elfogadja, hogy Everest fontos, és haza kell juttatniuk. De nem az ő dolga, hogy megmentse Yit. Ez soha föl sem merült a történet kidolgozása során. Van egy kis romantikus vibrálás közöttük, de Yi még nem érett meg egy ilyen kapcsolatra. Csak barátság van közöttük. Yin tiszteli Yit, a lány pedig megtanulja tisztelni őt.”

Peng

Örökké pörgő, kosárlabda-imádó 9 éves kissrác, aki folyton rá akarja venn Yit vagy unokatestvérét, Yint, hogy játsszon vele. Azonnal lelkesedik az ötletért, hogy juttassák haza a jetit. Peng és Everest játszadozása állandó humorforrás a Himalája felé vezető úton.     

Buirgy poducer Peng és Everest jeleneteit szereti a legjobban a filmben. „Imádom azt a jelenetet, amikor a háttérben játszanak, és kiderül, hogy Everest csak egy gyerek. Ez az őrült humorú jelenet annyira szimpatikus, pedig egy másik világban játszódik. A maga gyengéd módján azt üzeni: ’Mindannyian kapcsolódunk egymáshoz; megtaláljuk a közös nevezőt, ha meg akarjuk keresni’.”

Nai Nai

Yi fontoskodó nagymamája szeret bölcsességeket mondani, bár elsőre nem mindig lehet érteni, mit is jelentenek. Konzervatív beállítottságú, ezért ki van akadva azon, hogy Yi olyan nyughatatlan. Nai Nai gyanítja, hogy Yi nem tudta feldolgozni apja halálát, és próbálja egyben tartani kis családját. Nai Nai atyáskodó nagymama, és egész lénye arra hívja fel a figyelmet, hogy nem csupán Yi gyászol.

Karakterdizájn és -evolúció

Yi

A produkció előrehaladtával Yi kisgyerekből nagykamasszá vált. Bár az alapvető karakterjegyek nem változtak, a film alkotói úgy érezhették, hogy egy kislány a szemük előtt érik 16 éves fiatal nővé.

A munkálatok kezdetén az animációs csapat elküldte Yi első változatát a Pearl Studiónak, és visszajelzést kértek, megfelel-e a modern kínai kamaszokról alkotott képnek. Nagyon fontos volt, hogy a hősnő egyszerre legyen egyedi és univerzális. „Ezek a karakterek nagyon hitelesen képviselik hazájukat és nemzetiségüket, de közben archetipikusak is, így aztán szimpatikusak minden gyerek számára – mondja Culton. – Valóságos kötéltánc az ilyen karakterek megtervezése. Yi frizurájának megálmodására kínai művészeket kértünk fel azzal, hogy próbáljanak valami igazán klassz dizájnnal előhozakodni. Bobfrizurával leptek meg minket, és ez került be a filmbe.”

Culton vagány és játékos, nem pedig csajos ruhát képzelt el Yinek, a legnagyobb fejtörést azonban a kiegészítők jelentették. „Mivel Yi magával viszi a hegedűjét a nagy utazásra, fontos szerep jutott a hátizsákjának – folytatja Culton. – Ez nagy kihívás a számítógépes grafikában: a karakter folyton leveszi meg fölveszi a hátizsákját, és időnként előrántja belőle a hegedűt.”

Everest

Vastag, fodrozódó bundájával Everest volt a film legnehezebben életre kelthető karaktere. „A legegyszerűbb az lett volna, ha ez a jeti beszél, talán énekel is, és emberszerű, hogy ennek köszönhetően tudjunk rokonszenvezni vele – magyarázza Culton. – Ezt mi nem akartuk. Azt akartuk, hogy Everest négy lábon közlekedjen, és csak akkor álljon két lábra, ha muszáj.”

A mágikus-misztikus lény bármikor szőrmók labdává tud alakulni. Az ötlet Nicolas Nico Marlet karakterdizájnertől származik (Így neveld a sárkányodat, Kung Fu Panda), aki Yi egyik főtervezője volt. Marlet alighanem a kiskutyáiból merítette az ötleteket. „Nico évizedek óta a barátom – mondja Culton. – Három bolyhos kiskutyája van, két si-cu és egy máltai selyemkutya. Bármibe le merem fogadni, hogy Everestet róluk mintázta, csak kicsit felnagyította őket.”