2021.09.10   olvasottság: 46009x   szerző: GGS   hozzászólások: 1

Mindannyian szeretjük, amikor egy film a nagy finálé izgalmai után végül a klasszikus happy enddel ér véget. A gonoszt elintézték, a hős győzött, megnyerte magának a nőt és egy forró csók után ellovagolnak a naplementébe. Vagy valami ilyesmi. Ez különösen igaz általában a mesékre, ahol a legritkább esetben szokott rossz vége lenni a dolgoknak. Viszont valójában elég gyakori, hogy ezek a nagyon boldog befejezések teljesen logikátlanok vagy legalábbis a valóságban garantáltan teljesen másképp zajlottak volna a dolgok.

Erre kiváló példa sokunk gyerekkorának egyik legmeghatározóbb meséje, Az oroszlánkirály. Mert mivel is ért véget a sztori? Simba végül visszatért a falkához, szembeszállt Zordonnal és végül legyőzte őt. Ezzel ő lett az állatok új királya, aki Nalával irányította tovább őket. Na igen, csakhogy ott van az a fránya természet és az állati ösztön ugyebár…

Mert miről is lenne szó egy hasonló szituációban a valóságban? Amikor egy fiatal hím oroszlán legyőzi egy adott falka alfahímjét, akkor az ő helyébe lép. Ez eddig a filmben is stimmel. De elfelejtettek velünk megosztani két aprócska részletet.

Az első, hogy egy oroszlánfalka alfahímjét nagyjából egyetlen ösztön hajtja egész életében: a szaporodás ösztöne. Ennek megfelelően gyorsan felejtsük is el az idilli monogám kapcsolatot Simba és Nala között, ugyanis Simba napjában többször is lerendezi a falka többi nőstényét is. Akár húsz percenként is, ha épp az ösztön ezt súgja.

Ide kapcsolódik egy másik nem épp mesébe illő részlet is. Amikor egy falka élére új alfahím kerül, annak egyik első dolga, hogy az összes nagyjából kilenc hónapnál fiatalabb kölyköt megöli. A cél, hogy ezzel elfojtsa elődje vérvonalát, illetve a kölykök pusztulásával a nőstények újra vevők lesznek a hím közeledésére.

Abban biztosak lehetünk, hogy Zordon Mufasa legyőzése után ezzel kezdte uralkodását, de ne legyenek kétségeink: Simba is gyorsan kitakarította az alomból a sok kis Zordonkát…