Ezek a filmek pontosan erre a fordulatra építenek, csak mindegyik más irányból közelít: van, ahol egy természeti katasztrófa sodor mindent magával, van, ahol egyetlen ragadozó írja át egy közösség mindennapjait, és van, ahol a félelem nem is kívülről jön, hanem belülről kezd el szivárogni kifelé.

A lista apropója most egy friss darab, a netflixes Haragos természet, ami a klímaszorongást és a klasszikus túlélőthrillert húzza össze egyetlen, elég nyers alaphelyzetbe: amikor a víz megindul, már nincs hova hátrálni, és ami vele jön, az nem csak az ár. Innen visszanézve egészen érdekes, hogy ez az egész filmes vonal mennyire egyetlen pontra vezethető vissza: arra a pillanatra, amikor Steven Spielberg a Cápában úgy döntött, hogy nem mutat meg mindent – és ezzel sokkal ijesztőbbé teszi azt, ami a víz alatt van.

Azóta ez a motívum rengeteg irányba szétágazott. A Cápák a Szajnában például már egy teljesen abszurd helyzetet – egy párizsi folyóban felbukkanó cápát – kezel komolyan, miközben a Mély rettegés inkább azt vizsgálja, mi történik, ha a „víz alatti” veszély valójában a saját fejünkben van.

És ott vannak a folytatások is, mint A cápa 2. vagy A cápa 3., ahol már nem a feszültség felépítése a lényeg, hanem az, hogyan lehet ugyanazt a félelmet még nagyobbra, látványosabbra húzni.

Ha egymás mellé teszed ezeket a filmeket, nem csak egy tematikus lista lesz belőlük, hanem egyfajta térkép is: hogyan változik a veszély érzete attól függően, hogy mennyit látunk belőle, mennyire személyes, és mennyire tűnik „valósnak”. 

További friss hírekért és ajánlókért csak görgessetek lejjebb!