Emlékszem, mikor 2006 tavaszán bemutatták idehaza Eli Roth új horrorfilmjét, jó pár hónapig attól volt hangos szinte minden horrorfilmes fórum, hogy mennyire gyomorforgató és kegyetlen filmet sikerült a rendezőnek összehoznia. Mivel már akkor is a horror volt a kedvenc műfajom, én sem maradhattam le egy olyan alkotásról, aminek mindenki a brutalitásáról beszélt.
A film rendezőjének (Eli Roth) neve már a Motel bemutatója előtt ismert volt számomra, hisz pár évvel korábban debütált a Kabinláz című horrorral, ami szintén egy elég erőteljes alkotás volt (persze a maga idején). És talán pont ez a lényeg, hogy mind a Kabinláz, mind pedig a Motel a maga idejében elég erős horrornak számított. Pont emiatt vettem újra elő a napokban a Motelt, mert kíváncsi voltam, hogy közel 15 évvel a bemutatása után vajon mennyire tudta megtartani azokat a dolgokat, amikkel anno ennyire ki tudott tűnni a horrorfilmek felhozatalából.
Az első dolog, ami az újranézése során feltűnt, hogy a film kellőképpen sikeresen tudta megőrizni a vérbő jelenetei erejét. Persze 15 év a horror világában rengeteg idő, ráadásul szép számmal érkeztek a hasonszőrű alkotások is, amik ráadásként talán még több gore jelenetet tartalmaztak. Ezzel pedig csak azt tudták elérni a horrorrajongók körében, hogy szinte az egekig emelték azt a bizonyos ingerküszöböt. Ma már egy efféle alkotásnak annyira erősnek és kegyetlennek kellene lennie, hogy megközelítse azt az érzést, amit 15 évvel ezelőtt tudott nyújtani a Motel, hogy nem valószínű, hogy bármilyen moziban bemutatásra kerülne egy ilyen film. Tehát a technikai kivitelezéseivel – szerencsére mondhatnánk azt is, hogy – sikeresen kiállta az idő próbáját, viszont az ingerküszöb kitolása miatt azért vesztett is az erejéből.
Ami viszont számomra elsőre anno fel sem tűnt, az az, hogy a Motel egy kimondottan lassú cselekményvezetésű horror. A közel másfél órányi játékidejének csupán az utolsó harmada az, ami annyira elborzasztott oly sok embert. Ráadásul ott sem folyamatosan kapjuk a brutális jeleneteket, hanem hagynak időt arra, hogy megemésszük a látottakat, és lélekben megpróbáljunk felkészülni arra, amit még tartogatnak a soron következő képkockák.
Amivel számomra a mai napig kiemelkedő tudott maradni a Motel, hogy a film története végtelenül egyszerű, nincs túlbonyolítva semmi benne, és pont emiatt egyáltalán nem is elképzelhetetlen. Ráadásul a rendező – saját elmondása szerint – kezdetben nem is filmet akart készíteni a történetről, hanem dokumentumfilmet, mert valahol azt hallotta, hogy valamelyik ázsiai országban valóban működik egy efféle szervezet. Mivel nem sikerült elegendő forrást találnia a témáról, a dokumentumfilmes jelleget elengedte, de a szóbeszédet felhasználta a forgatókönyvhöz, csak a feltételezett országot cserélte le egy számára kevésbé ismert országra, Szlovákiára (a filmet viszont Csehországban forgatta).
Ezzel az ötletével viszont keményen magára haragította a szlovákokat és a cseheket, ráadásul az izlandiaknál is kihúzta a gyufát az egyik karakter filmbéli kijelentése miatt. További támadásokat is kapott a rendező amiatt, hogy túl sok félmeztelen jelenet található a filmben. Érdekes viszont, hogy sehol senki nem támadta a brutalitását.
Mára már trilógiává fejlődött a 2005-ben bemutatott Motel, és az is tény, hogy a horrorfilmes történelemben egy igencsak jelentős alkotás lett, de számomra azért nem vált klasszikussá.
