Steven Soderbergh rendezésében egy filozofikus sci-fi dráma, amely Stanisław Lem azonos című regényén alapul. A film tárgyilagos és világos bevezetővel indít, bemutatva a pszichológus Chris Kelvin történetét, akit egy űrállomásra küldenek a titokzatos Solaris bolygó körül, ahol furcsa események zajlanak. A stílus minimalista, melankolikus, a hangulat lassú, komor és elmélkedő, nyomasztó légkört teremtve, amely főként a felnőtt nézőket célozza, különösen azokat, akik kedvelik a mélyebb gondolatokat megmozgató sci-fit.
A cselekmény a múlt, az emlékek és a veszteség témáit járja körül, a karakterek, különösen George Clooney által alakított Kelvin és Natascha McElhone alakját ölti Rheya komplex érzelmi viszonyát mutatva be. A színészi játék finom, visszafogott, meggyőző. A forgatókönyv és a rendezés visszafogottak, ám profi módon építik fel a feszültséget és a misztikumot, ami időnként lassúnak és vontatottnak hathat, de ezzel együtt ténylegesen a pszichológiai és érzelmi mélységekre fókuszál. Az objektív és szubjektív vélemények között egész jól megvan az egyensúly, bár a film nem mindenki számára lesz élvezhető, inkább a gondolkodós sci-fi rajongóinak szól.
A Solaris ajánlható azoknak, akik szeretik a művészileg igényes, mély filozófiai témákat boncolgató filmeket, nem várnak akciódús kalandot, inkább az emberi érzelmek és emlékek őszinte ábrázolását keresik.
Steven Soderbergh rendezésében egy filozofikus sci-fi dráma, amely Stanisław Lem azonos című regényén alapul. A film tárgyilagos és világos bevezetővel indít, bemutatva a pszichológus Chris Kelvin történetét, akit egy űrállomásra küldenek a titokzatos Solaris bolygó körül, ahol furcsa események zajlanak. A stílus minimalista, melankolikus, a hangulat lassú, komor és elmélkedő, nyomasztó légkört teremtve, amely főként a felnőtt nézőket célozza, különösen azokat, akik kedvelik a mélyebb gondolatokat megmozgató sci-fit.
A cselekmény a múlt, az emlékek és a veszteség témáit járja körül, a karakterek, különösen George Clooney által alakított Kelvin és Natascha McElhone alakját ölti Rheya komplex érzelmi viszonyát mutatva be. A színészi játék finom, visszafogott, meggyőző. A forgatókönyv és a rendezés visszafogottak, ám profi módon építik fel a feszültséget és a misztikumot, ami időnként lassúnak és vontatottnak hathat, de ezzel együtt ténylegesen a pszichológiai és érzelmi mélységekre fókuszál. Az objektív és szubjektív vélemények között egész jól megvan az egyensúly, bár a film nem mindenki számára lesz élvezhető, inkább a gondolkodós sci-fi rajongóinak szól.
A Solaris ajánlható azoknak, akik szeretik a művészileg igényes, mély filozófiai témákat boncolgató filmeket, nem várnak akciódús kalandot, inkább az emberi érzelmek és emlékek őszinte ábrázolását keresik.