Solaris

Steven Soderbergh rendezésében egy filozofikus sci-fi dráma, amely Stanisław Lem azonos című regényén alapul. A film tárgyilagos és világos bevezetővel indít, bemutatva a pszichológus Chris Kelvin történetét, akit egy űrállomásra küldenek a titokzato... Többs Solaris bolygó körül, ahol furcsa események zajlanak. A stílus minimalista, melankolikus, a hangulat lassú, komor és elmélkedő, nyomasztó légkört teremtve, amely főként a felnőtt nézőket célozza, különösen azokat, akik kedvelik a mélyebb gondolatokat megmozgató sci-fit. A cselekmény a múlt, az emlékek és a veszteség témáit járja körül, a karakterek, különösen George Clooney által alakított Kelvin és Natascha McElhone alakját ölti Rheya komplex érzelmi viszonyát mutatva be. A színészi játék finom, visszafogott, meggyőző. A forgatókönyv és a rendezés visszafogottak, ám profi módon építik fel a feszültséget és a misztikumot, ami időnként lassúnak és vontatottnak hathat, de ezzel együtt ténylegesen a pszichológiai és érzelmi mélységekre fókuszál. Az objektív és szubjektív vélemények között egész jól megvan az egyensúly, bár a film nem mindenki számára lesz élvezhető, inkább a gondolkodós sci-fi rajongóinak szól. A Solaris ajánlható azoknak, akik szeretik a művészileg igényes, mély filozófiai témákat boncolgató filmeket, nem várnak akciódús kalandot, inkább az emberi érzelmek és emlékek őszinte ábrázolását keresik.

Régen láttam már ennyire unalmas, vonatott filmet, e tekintetben talán csak a Gravitáció képes felülmúlni. Ez is, az is az űrben játszódik. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem olvastam a regényt, és a hetvenes években készült orosz filmet sem látta... Teljes kritika

A történet szájba rágósabb, de rövidebb, mint a szovjet verzióban. Könnyebben emészthetőbb. Szerintem nem volt rossz.

Naagyon ott van ez a film és naaagyon jó!!!!! Szerintem azonban nem lett volna ennyire kerek, ha egyrészt nem Clooney játssza a főszerepet, másrészt pedig nincs az elődje, a Tarkovszkij-féle verzió. Ez egy igazán jól sikerült remake.