Hát, ez volt a mai főmenü, elvégre augusztus 20-a van, a magyar államalapítás ünnepe. :) Ez a musical nagyon energikus és szépen megrendezett volt, még a magam mögött lévő több mint négy évtizedet követően sem kopott meg igazán. Igyekszik jól kivehetővé tenni a történelmi részleteket, a dalszöveg párbeszédeivel amennyire lehet, tarkítani, de a lényegtől el nem térve. Talán azt a részt nyújtották el, ahol Koppányt körülcsábítják. Vagy egyáltalán, nem kellett volna ezt annyira bemutatni... Miközben néztem, nagyon sok gondolat és érzelem kavargott bennem. Főleg akörül, hogy vajon hogyan honorálhatjuk István király örökségét most, halálát követően közel ezer évvel? Mennyire vagyunk hűségesek a nemzetünkhöz, és vajon a hazai vagy a külföldi szavakban bízunk-e? Mert pl. most, az Orseolo Péter reinkarnációjának rémuralma idején, ez különösen elgondolkodtató. Mennyire könnyen el tudjuk felejteni a minket az idők során ért gyarapodásokat, és minden észt mellőzve, pl. pár külföldi érdeket szolgáló sipítozó hatására elárulni egymást... Míg ezt néztem, szinte éreztem, hogy odaát továbbra is velünk van, és nekünk szurkol, hogy a körülmények ellenére is legyünk szabadok, és bizony merjünk nagyok lenni! Ahogyan százötven év alatt sem lettünk törökök, úgy ismét felvirágozhatunk. Na, de ma különösen ünnepeljünk, mert van is mit. Nem kevesebbet, mint többezer éves Hazánkat, a határon innen és túl! E remekmű elkészítőinek pedig hálás köszönetünk! Isten éltessen, Magyarország!
Hát, ez volt a mai főmenü, elvégre augusztus 20-a van, a magyar államalapítás ünnepe. :) Ez a musical nagyon energikus és szépen megrendezett volt, még a magam mögött lévő több mint négy évtizedet követően sem kopott meg igazán. Igyekszik jól kivehetővé tenni a történelmi részleteket, a dalszöveg párbeszédeivel amennyire lehet, tarkítani, de a lényegtől el nem térve. Talán azt a részt nyújtották el, ahol Koppányt körülcsábítják. Vagy egyáltalán, nem kellett volna ezt annyira bemutatni... Miközben néztem, nagyon sok gondolat és érzelem kavargott bennem. Főleg akörül, hogy vajon hogyan honorálhatjuk István király örökségét most, halálát követően közel ezer évvel? Mennyire vagyunk hűségesek a nemzetünkhöz, és vajon a hazai vagy a külföldi szavakban bízunk-e? Mert pl. most, az Orseolo Péter reinkarnációjának rémuralma idején, ez különösen elgondolkodtató. Mennyire könnyen el tudjuk felejteni a minket az idők során ért gyarapodásokat, és minden észt mellőzve, pl. pár külföldi érdeket szolgáló sipítozó hatására elárulni egymást... Míg ezt néztem, szinte éreztem, hogy odaát továbbra is velünk van, és nekünk szurkol, hogy a körülmények ellenére is legyünk szabadok, és bizony merjünk nagyok lenni! Ahogyan százötven év alatt sem lettünk törökök, úgy ismét felvirágozhatunk. Na, de ma különösen ünnepeljünk, mert van is mit. Nem kevesebbet, mint többezer éves Hazánkat, a határon innen és túl! E remekmű elkészítőinek pedig hálás köszönetünk! Isten éltessen, Magyarország!