Mélységesen elgondolkodtató és felkavaró a film témája. Sajnos a valóságban is előfordult több ilyen hasonló esemény. A sors fintora, hogy korábban egy japán férfinak pl. hatvan évet kellett várnia, hogy kiderüljön, a sorsát teljes mértékben átalakító csere áldozata lett: gazdag családba kellett volna szülessen, de a csere révén egy szegény asszony gyermeke lett. Vagy egy másik eset, ami Franciaországban történt, ahol 20 év után derült ki, hogy két lányt elcseréltek véletlenül a kórházban. A két család több mint 12 millió eurós kártérítést követelt a kórháztól. De végül csak 1.88 millió eurós kártérítést térített meg a szülészetnek a bíróság, amiből az elcserélt lányoknak fejenként 400-400 eurót fizettek ki. Ilyen és ehhez hasonló esetekről, történetekről sokat lehetne találni az interneten és egyéb más helyeken. Visszatérve a filmre, amíg néztem, elérzékenyülten nagyon sok minden jutott eszembe, és egyfolytában a következő szavakon kattogott az agyam, mint például identitás, kötődés, eszme, lélektan, sors, tehetség, motiváció, küllem, emlékek, érzelem, béklyó, törés, nevelés, veszteség, kudarc, fájdalom, szeretet, megbocsátás, rivalizálás, emberi vonások, személyiség, erkölcs, szegénység, vagyon és még sorolhatnám a különböző tényezőket, tulajdonságokat és egyéb gondolatokat. Őszintén szólva kicsit úgy érzem magam, mintha a lelkem kicsit zsákutcába került volna, és nem találom a kiutat, a megoldást erre a nehéz teherre, amit ez a film nyújtott. Szerencsére nem kerültem még ilyen és ehhez hasonló eset megélésébe, remélem, nem is fogok. Ha netán mégis, akkor nagyon fel kell kötnöm a gatyeszt, hogy tudjam majd „megfelelően” (???) kezelni a helyzetet. Persze ez viccnek is elég rossz!!!
Mélységesen elgondolkodtató és felkavaró a film témája. Sajnos a valóságban is előfordult több ilyen hasonló esemény. A sors fintora, hogy korábban egy japán férfinak pl. hatvan évet kellett várnia, hogy kiderüljön, a sorsát teljes mértékben átalakító csere áldozata lett: gazdag családba kellett volna szülessen, de a csere révén egy szegény asszony gyermeke lett. Vagy egy másik eset, ami Franciaországban történt, ahol 20 év után derült ki, hogy két lányt elcseréltek véletlenül a kórházban. A két család több mint 12 millió eurós kártérítést követelt a kórháztól. De végül csak 1.88 millió eurós kártérítést térített meg a szülészetnek a bíróság, amiből az elcserélt lányoknak fejenként 400-400 eurót fizettek ki. Ilyen és ehhez hasonló esetekről, történetekről sokat lehetne találni az interneten és egyéb más helyeken. Visszatérve a filmre, amíg néztem, elérzékenyülten nagyon sok minden jutott eszembe, és egyfolytában a következő szavakon kattogott az agyam, mint például identitás, kötődés, eszme, lélektan, sors, tehetség, motiváció, küllem, emlékek, érzelem, béklyó, törés, nevelés, veszteség, kudarc, fájdalom, szeretet, megbocsátás, rivalizálás, emberi vonások, személyiség, erkölcs, szegénység, vagyon és még sorolhatnám a különböző tényezőket, tulajdonságokat és egyéb gondolatokat. Őszintén szólva kicsit úgy érzem magam, mintha a lelkem kicsit zsákutcába került volna, és nem találom a kiutat, a megoldást erre a nehéz teherre, amit ez a film nyújtott. Szerencsére nem kerültem még ilyen és ehhez hasonló eset megélésébe, remélem, nem is fogok. Ha netán mégis, akkor nagyon fel kell kötnöm a gatyeszt, hogy tudjam majd „megfelelően” (???) kezelni a helyzetet. Persze ez viccnek is elég rossz!!!