Csak annyit mondok: The Asylum stúdió…
Az ún. „mockbuster” filmjeiről elhíresült cég az ezredforduló környékén indult, s azóta is szállítja menetrendszerűen a híres és nagy költségvetésű filmek jóval alacsonyabbra büdzsére szabott változatát (olyan sokat mondó alkotásokra kell gondolni, mint a Transmorphers – Az alakváltók, az Atlantic Rim vagy a Gyilkos osztag), valamint az önálló, de gagyibbnál gagyibb, főleg állatokkal operáló horrorjait (lásd: Megacápa az óriáspolip ellen, Sand Shark, Kétfejű cápa, Megapiranha, és még sorolhatnám). Személy szerint nekem két Asylum-filmhez is volt korábban „szerencsém”: Az egyik A 18 éves szűz volt, melyet a mai napig az egyik legrosszabb filmélményeim között tartok számon, a másik pedig a Cirmos karácsony, amellyel kapcsolatban csak annyit mondok: „igazi” beszélő kiscicák mentik meg a karácsonyt… Úgy tűnik viszont, hogy a stúdiónál az agyament ötletek tárháza nem tud kiapadni, így eshetett meg, hogy 2013-ban előálltak ezzel a „csodával”, mely ráadásul valóságos bombaként robbant anno a Twitteren.
A történet szerint egy tornádó közelít Dél-Kalifornia felé, s emiatt egy csomó cápa tart ugyancsak e terület irányába. Az első öt percben már láthatunk is egy halászhajót (amely pont a tengeri ragadozók kifogására specializálódott), amely pont belekerül a vihar és cápák alkotta tutiba, meg is ágyazva mindannak, ami a következő bő 80 percben várni fog a nézőre. Következő helyszínük egy Los Angeles-i strand, ahol nem nehéz kitalálni, mi következik: a cápák levadásszák a fürdőzőket, ráadásképpen az állatok a tornádó hatására már nemcsak a vízben, hanem a földön és a levegőben is veszélyt jelentenek. Ebben a zűrzavarban ismerhetjük meg Fint, aki egy tengerparti csehót üzemeltett, s aki néhány társával próbál menekülni a nem mindennapi támadás elől, mely tartalmaz egy elszabadult óriáskereket, veszélyesen alacsonyan szálló Hollywood feliratot, egy özönvízszerű esőzést, no meg a címbéli cápavihart.
Már a fenti kis szinopszisban is érezhető, hogy a film készítői igyekeztek minél több idióta ötletet összeszedni és belesűríteni a forgatókönyvbe, persze mindennemű logikát és értelmet messze elkerülve, hogy a fizikai és biológiai törvényszerűségek figyelmen kívül hagyásáról már ne is beszéljünk. Kíváncsi lennék, miként jött ez a nem mindennapi ötlet, a következőképpen tudom elképzelni: „Srácok, figyeljetek! Annyi idióta filmet csináltunk már, de most kéne valami nagyon egyedi! Oké, oké, volt már kétfejű cápa, óriáspolip, óriáskrokodil, megapiranha és még sok más, de valami még hiányzik.” Pici gondolkodás után: „Megvan! Mi lenne, ha a cápák bekerülnének egy hurrikánba, így az égből potyognának, s felzabálnának mindenkit?” Öt perccel később: „Ember! Ez annyira beteg, hogy muszáj megcsinálnunk!” Valaki a csapatból: „Jó, jó, de mi lesz a cápákkal, ugyanis, ha kikerülnek a vízből, akkor azonnal meghalnak.” A főnök: „Ó, az kit érdekel? Cápák egy tornádóban! Minden más mellékes!” Nem is kellett ezután más, csak egy kétmillió dolláros büdzsé, pár hónapnyi forgatás, s már meg is van ez a „remekmű”, egy 21. századi 9-es terv a világűrből. Mert akárhogy is nézem, a Sharknado is simán belefér az „annyira rossz, hogy már jó” kategóriába, márcsak az ötletéből kifolyólag is.
Azon még valahogy túllendül az ember, hogy a filmbéli cápák a szárazföldön is legalább annyira veszélyesek, mint a vízben (holott azonnal el kellene pusztulniuk), s még azt is elnézzük, hogy egy ilyen megtermett állatot simán át lehet szúrni egy billiárddákóval. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ezek a „kisebb” gondok. Ennél sokkal figyelemreméltóbbak (avagy bosszantóbbak) azok a bakik, mint például a rémségesen gagyi CGI-cápák, vagy az a vágástechnika, amikor pl. egy ilyen cápa beleesik egy medencébe, majd a következő képkockákon egy szemmel láthatóan természetfilmből kivágott tengeri felvétel, melyben valódi cápák köszönnek vissza. Vagy az a fizikának teljesen ellentmondó jelenetsor, amikor a szereplők egy helikopterből házilag eszkábált robbanószert dobálnak (mit dobálnak, ejtenek!) a tornádóba, mindössze pár méterről, hogy ezzel állítsák meg a „cápavihart” (Spoiler!!! a tervük sikerülni fog Spoiler!!!). De a legjobb mégiscsak az, amikor a főszereplő beugrik egy nagy fehér cápába láncfűrésszel, ahonnan aztán kiműti magát alkalmi fegyvere segítségével. Nincs rá jobb szó: überelhetetlen jelenet!
Természetesen egy ilyen eszelős alapkoncepcióhoz nincs szükség túlmisztifikált dramaturgiai fordulatokra sem: a legtöbb helyen „disaster comedyként” aposztrofálják a filmet, s tulajdonképpen azok a figurák is köszönnek vissza, mint más katasztrófafilmekben: a vakmerő, mindenkit megmentő hős, a laza és vicces társa, egy dögös csajszi, a főszereplő családja (amelynek a tagjait persze egytől egyig meg kell menteni), és sok töltelék karakter, akik aztán a címszereplő állatok áldozatai lesznek. Ugyanakkor szinte kész bravúr, hogy egy ilyen ökörségbe sikerült belecsempészni olyan neveket is, mint Tara Reid (Amerikai pite-filmek) és John Heard (Reszkessetek betörők!-ben ő volt Kevin apja). E két színész (persze a társaikkal egyetemben) ha mást nem, egy jót nevethettek magukon, a filmjükön és kicsit a karrierjükön is, hogy, ha valamit, hát akkor egy ilyen vállaltan Zs-kategóriás művet letettek az asztalra.
Talán felesleges is szaporítani a szót: a Sharknado nem más, mint egy vállaltan gagyi film, amely természetesen egy percre sem veszi komolyan magát. Miért is tenné, hiszen ennél nagyobb marhaságot ritkán lát emberfia a képernyőn/mozivásznon. S hogy mennyire népszerű ez cápás agymenés? A bevételi adatok mellett árulkodó lehet az is, hogy 2018-ig évente jött ki egy-egy folytatás, így a széria már nem kevesebb, mint hat filmet taglal (s valamennyiben Ian Ziering, aki a Beverly Hills 90210-ből lehet ismerős, alakítja a nagy hőst). A minőségük persze olyan, amilyen, de, amíg a közönség vevő az ilyesmire, ami beigazolódott 2013-ban a megannyi twitter bejegyzés formájában, addig ne csodálkozzunk azon, hogy az Asylum nem áll le az ilyen „egyedi” ötletek gyártásával! Értékelésemről csak annyit: ez filmként egy értékelhetetlen fércmű, de az élvezeti faktorán épp ez efféle dilettantizmus tud emelni.
33 Sharknado - Cápavihar (2013)
akció | horror | kaland | katasztrófafilm | sci-fi | thriller | vígjáték
A napfényes Los Angeles felé soha nem látott tornádók közelednek. A Csendes-óceán vízét felkavaró széltölcsérek cápák ezreit repítik magukkal. A szélsőséges időjárás... több»
Szereplők: Tara Reid, John Heard, Ian Ziering, Cassie Scerbo, Connor Weil
