A Pelé egy remekül összerakott, jó stílusú sportfilm, amelyet azok is élvezni fognak, akik nem nagy futballrajongók. Ha Edson Arantes do Nascimento nevét említik, nem hiszem, hogy sokan felkapják a fejüket. Ellenben a Pelé nevet, nincs olyan aki ne ismerné. Örültem, hogy a film a gyerekkort is részletesen bemutatta, megtudhattuk honnan indult, milyen nehézségekkel kezdett megküzdenie a Fekete Gyöngyszemnek. Elképesztő mélyről jött, de a szülők mindvégig támogatták. Nagyon sokaknak reményt adhat a film, hogy tényleg ki lehet törni, bár nem minden fán terem ekkora tehetség. A film első fele humorban is bővelkedik, de jól ábrázolja a braziliai utcagyerekek mindennapjait is, ami sajnos az elmúlt évtizedekben sem sokat javult. Hihetetlen karriert futott be, 17 évesen már az 1958-as világbajnokság felfedezettje volt. A csapatba kerülése is csak a véletlennek volt köszönhető. Ha nincs az a sok sérülés a csapatban nem valószínű, hogy felküldték került volna pályára. Örültem, hogy eredeti jelenetek is helyet kaptam a filmben, a végén pedig további információkat megtudhattunk Peléről és brazil válogatott sikeréről. Több helyen az akkor még legszebb napjait élő magyar válogatottat is megemlítik. Akkor még rettegett tőlünk a világ. De szép is volt. Helyenként kicsit lehet, hogy kiszínezték a történetet, de így is egy kedvelhető és kellemes kikapcsolódást biztosító sportfilm maradt. Jól követte az 1958-as világbajnokság eseményeit, de mégsem volt száraz a megvalósítás. Nem úgy érzi az ember, hogy egy dokumentumfilmet néz. Az egész brazil csapat sem volt semmi, csonka kezű, görbe lábú focista egyaránt volt a válogatottban. Külön plusz pont, hogy az „eredeti” Pelé is feltűnik a filmben néhány másodpercre. Imádtam, amikor az édesanyjának egy gáztűzkészüléket vett, holott be sem volt vezetve a gáz. És mindamellett, hogy egy zseniális futballista volt egy végtelenül szimpatikus ember is, botrányoktól mentesen, példamutató életet él, ami nem mondható minden legendáról. Most a foci vébé alatt még inkább csak ajánlani tudom.
A Pelé egy remekül összerakott, jó stílusú sportfilm, amelyet azok is élvezni fognak, akik nem nagy futballrajongók. Ha Edson Arantes do Nascimento nevét említik, nem hiszem, hogy sokan felkapják a fejüket. Ellenben a Pelé nevet, nincs olyan aki ne ismerné. Örültem, hogy a film a gyerekkort is részletesen bemutatta, megtudhattuk honnan indult, milyen nehézségekkel kezdett megküzdenie a Fekete Gyöngyszemnek. Elképesztő mélyről jött, de a szülők mindvégig támogatták. Nagyon sokaknak reményt adhat a film, hogy tényleg ki lehet törni, bár nem minden fán terem ekkora tehetség. A film első fele humorban is bővelkedik, de jól ábrázolja a braziliai utcagyerekek mindennapjait is, ami sajnos az elmúlt évtizedekben sem sokat javult. Hihetetlen karriert futott be, 17 évesen már az 1958-as világbajnokság felfedezettje volt. A csapatba kerülése is csak a véletlennek volt köszönhető. Ha nincs az a sok sérülés a csapatban nem valószínű, hogy felküldték került volna pályára. Örültem, hogy eredeti jelenetek is helyet kaptam a filmben, a végén pedig további információkat megtudhattunk Peléről és brazil válogatott sikeréről. Több helyen az akkor még legszebb napjait élő magyar válogatottat is megemlítik. Akkor még rettegett tőlünk a világ. De szép is volt. Helyenként kicsit lehet, hogy kiszínezték a történetet, de így is egy kedvelhető és kellemes kikapcsolódást biztosító sportfilm maradt. Jól követte az 1958-as világbajnokság eseményeit, de mégsem volt száraz a megvalósítás. Nem úgy érzi az ember, hogy egy dokumentumfilmet néz. Az egész brazil csapat sem volt semmi, csonka kezű, görbe lábú focista egyaránt volt a válogatottban. Külön plusz pont, hogy az „eredeti” Pelé is feltűnik a filmben néhány másodpercre. Imádtam, amikor az édesanyjának egy gáztűzkészüléket vett, holott be sem volt vezetve a gáz. És mindamellett, hogy egy zseniális futballista volt egy végtelenül szimpatikus ember is, botrányoktól mentesen, példamutató életet él, ami nem mondható minden legendáról. Most a foci vébé alatt még inkább csak ajánlani tudom.