Ridley Scott Prometheusa sci-fi, amely egyszerre akar filozófiai eposz lenni, Alien-előzmény, vallási parabola és tudományos expedíció. A film ritka módon mer nagyot kérdezni arról, honnan jöttünk, kik teremtettek minket, és miért. Én pedig többször is megnéztem — és minden alkalommal ugyanúgy működött. Nem csalódás.
A film igazi titkos fegyvere Michael Fassbender, aki David androidot olyan hideg eleganciával játssza, hogy néha jobban hasonlít ránk, emberekre, mint mi magunk. A kedvenc jelenetem, amikor David megkérdezi, miért teremtették őt az emberek. Holloway rávágja: „Mert megtehettük.” David pedig udvariasan, de annál nagyobb filozófiai pofonnal visszakérdez: „Nem lenne nagy csalódás önöknek ezt hallani a teremtőiktől?”
Ebben a mondatban benne van a film teljes filozófiája: a teremtő és a teremtmény viszonya, a hit és a tudomány ütközése, és az a kellemetlen felismerés, hogy a válaszaink néha épp olyan üresek, mint amilyennek másoknak tűnnek. A Prometheus nem azt kérdezi, hogyan jött létre az élet, hanem azt, miért. És ez a kérdés sokkal kellemetlenebb, mint bármelyik xenomorf.
Shaw a hitét viszi magával az űrbe. Holloway a bizonyítékokat keresi. David pedig kívülről figyeli őket, mint egy kísérletet. A film legszebb pillanatai azok, amikor David nem gonosz, nem jó, csak… kíváncsi. És ez teszi őt egyszerre emberibbé és félelmetesebbé. A
Prometheus vizuálisan gyönyörű, atmoszférája sűrű, zenéje monumentális. A Mérnökök világa egyszerre idegen és ismerős, a díszletek pedig olyanok, mintha egy múzeumban járnánk, ahol minden tárgy mögött egy kihalt civilizáció sóhaja hallatszik. A film hibái ellenére is van benne valami különleges, valami „nagy kérdés”, amit a Covenant sajnos már nem vitt tovább.
Érdekességek a végére (nem kötelező elolvasni, csak ha szereted a számokat): a film elején felvillanó felirat — Distance from Earth: 3.27 × 10¹⁴ km — nem díszletnek készült. A készítők ezt valós távolságnak szánták, csak épp rosszul. A 3.27 × 10¹⁴ km ugyanis nem 34 fényév, hanem mindössze 34,5 fényóra. Ez kb. annyi, mintha a Prometheus két év alatt a Naprendszer széléig vánszorgott volna, csigalassú tempóban. A rajongók persze próbálták megmenteni a helyzetet, és kiszámolták, hogy a hajó 20×-os fénysebességgel ment — ami szép lenne, csak épp nem stimmel a filmben kiírt adattal.
De akkor hová mentek volna valójában? A filmben emlegetett cél a Zeta Reticuli rendszer — ez kb. 39 fényévre van. Ha tényleg oda tartottak, akkor a hajónak kb. 17 000×-es fénysebességgel kellett volna repülnie. Ez már az a kategória, ahol a relativitáselmélet feláll, kikéri magának, és hazamegy. De ez tényleg csak érdekesség, nem hiba, ami elvenne a film értékéből. A filmben tehát három nagyságrenddel kisebb szám szerepel — a kitevőt rontották el (10¹⁴ helyett 10¹⁷ kellett volna).
A Prometheus nem hard sci-fi. Itt a technológia csak díszlet — a lényeg a kérdés: miért létezünk? A Prometheus egyszerre látványos, ambiciózus, hibás, filozófiai és szerethető. A filmkészítők elrontották a matekot, a rajongók próbálták megmenteni, a krioalvás pedig közben teljesen értelmét vesztette — de ettől még a Prometheus olyan sci-fi, amelyet jó újranézni. Nem csalódás :)
76 Prometheus (2012)
Egy tudósokból álló csoport az emberiség eredetének felkutatására indul az univerzum egyik távoli, veszélyes vidékére. Azonban megkérkezvén olyan lények várják őket,... több»
Szereplők: Michael Fassbender, Charlize Theron, Idris Elba, Peter O'Toole, Guy Pearce
