Egy kultfilm, ami nem öregedett szépen

2021.04.05 23:11 rainman Olvasottság: 823x

2

Fene se érti, hogy lett ebből egy ekkora klasszikus. Talán a véletlenek szerencsés összjátékának köszönhetően. Mert hát, valljuk be, mai szemmel nézve nem egy korszakos darab. Nem öregedett szépen.

Adott egy videoklip rendező, Russell Mulcahy, aki a 80-as években egy sor remek előadónak rendezett videoklipet a Duran Durantól kezdve Elton Johnon át egészen Falcóig, hogy aztán innen megkapja egy nagy játékfilm rendezését.

Connor Macleod (Christopher Lambert) egy skót harcos az 1500-as években, aki egy csatában halálos sebet kap ugyan a kegyetlen orosztól, Kurgantól, ám mégsem hal meg. A falu lakói eretnekségnek tartják, azt hiszik, a gonosz szállta meg Macleodot, ezért elüldözik. Kóborlása közben összetalálkozik a spanyol Ramírezzel (Sean Connery), aki elárulja neki, hogy akárcsak ő, MacLeod is halhatatlan, csakis úgy halhat meg, ha levágják a fejét. Ramírez tanítja, kiképezi MacLeodot, még épp időben, mert megjelenik Kurgan, és végez a spanyollal. MacLeod ezután évszázadokon át vadászik Kruganra, és a végső csatára 1985-ben, New Yorkban kerül sor.

A film egyszerre kalandfilm, akciófilm és fantasy. És ez a „katyvasz” jól áll neki. Akárcsak az idősíkok közötti „ugrálás”, ahol igyekeznek a főszereplőt bemutatni, felépíteni a karakterét és motivációját. A harcjelenetek esetlenek ugyan, de a vágásuk jó, köszönhetően a rendező videoklipes múltjának. Hogy sikerült leszerződtetni egy mellékszerepre Sean Conneryt, az mindenképpen emel a film minőségén, mint ahogy az is, hogy a soundrackhoz sikerült megszerezni a Queent, aki akkortájt volt sikereinek csúcsán. Bár az együttes csak a film betétdalait szállította, a score Michael Kamen érdeme. És a film alatti soundtrackben felfedezhetjük a majdani Kevin Costner-féle Robin Hoodnak megágyazó remek dallamokat. (Véleményem szerint a Queen dalok a film alatt inkább elvettek az élményből, mert nem idomultak jól egy ilyen fantasy kalandhoz).

Sean Conneryre már csak azért is volt nagy szükség, mert az egész filmből ő az egyetlen, aki igazán játszott, az orosz Kurgant alakító színész játéka inkább csak ripacskodás volt, és a főszereplő Christopher Lambert színészi kvalitásai sem álltak a csúcson. De ugyanez igaz sajnos a többi szereplőre is, akik papírvékony karakterei esélyt sem adtak a színészkedésre. A filmtől független ugyan, de mégis nagy élményromboló volt a(z első) magyar szinkron, amely szerintem botrányosan rosszra sikeredett. (És sajnos így néztem meg.) A VHS korszak hírhedt kiadója, a VICO forgalmazta a filmet, és VICO-s viszonylatban azért igen kiemelkedőnek számított a kiadó ZS-kategóriás megjelenései mellett. Ha innen nézem, a szinkronnak is örülhettünk abban az időben, az akkoriban divatos alámondásos filmek helyett. :-)

A film leglátványosabb részei az összecsapások végén az erő, a lélek vagy mifene látványos átvándorlása a győztes félbe. Itt rendesen elengedte a rendező a gyeplőt, és ezek a pillanatok mai szemmel nézve is hatásosak, bizsergetően látványosak. Kár, hogy csak ezek. A kötelezően letudott szexjelenet, vagy Kurgan szinte összes New York-i jelenete inkább volt röhejes, nem pedig feszült és romantikus, mint amilyennek vélhetően szánta a rendező.

Összességében nem gondolom elvesztegetett két órának a megtekintést, és megértem a film kultstátuszát, akkoriban minden hibája ellenére is újszerűnek hathatott, de tény, hogy nem öregedett jól a film. És az is, hogy sok-sok évig nem fogom újra elővenni. A folytatásokra pedig szót pazarolni is felesleges...