Többször is láttam a filmet. Mikor legelőször néztem, olyan első vagy második osztályos lehettem. Azóta is az egyik kedvenc repülős filmem. A vélemények megoszlanak a film kapcsán. Magának a témának sok feldolgozása van. Van róla zene, készült film, és könyv is létezik. Ez különben el is hangzik az egyik jelenetben, mikor Manfred Kate-tel beszélget. A vörös báró saját kéziratáról van itt szó, mely valójában önéletrajz. Ha valami életrajz jellegűt szeretnénk a témával kapcsolatosan, akkor ezt ajánlanám. Mert a film nem kimondottan ezt célozza meg.
Zsünny, megjelentek a németek egy francia temetésen, valaki valamit kidob egy gépből, talán bomba, vagy éppen egy koszorú: "Barátnak és ellenségnek, Winston Clyde Walker századosnak".
Ez a film más. Más, mint a megszokott háborús filmek. Német szemszögből mutatja be az első világháborút, '16-tól egészen hat hónappal a háború vége előttig. A mássága ott mutatkozik meg, hogy "ez egy sport". A repülés története az 1900-as évek legelejétől számíttatik. Tehát még nagyon újszerű, kezdetleges abban az időben, a repülők rendeltetése egyáltalán nincs kiforrva. Érdekes, hogy van, aki a háborút sportként fogja fel. Vagy talán mégse? Repülni valami megfoghatatlan életérzés, sólyomként szállni, odafönt, ahol szabad lehet az ember. Manfred von Richthofen is így gondolta. Versenyben van, ki szerez több trófeát. "Lelőttél egy legendát, így te is azzá váltál" – mondja a legjobb barátja neki.
Valóban, Manfred von Richthofen egy legenda. Nem született, és nem is fog születni még egy olyan ember, mint ő. 80 igazolt győzelemmel (valójában több van) a valaha élt legkiválóbb vadászpilóta. Hogy hogy lehet ő a legjobb, erre saját maga adja meg a választ: "Én leszek az ászok ásza". Egy másik híres mondás a filmben: "Nem meglepni akarom őket, hanem halálra rémíteni" – volt a válasz, mikor megkérdezték, hogy a Fokker Dreideckerét miért festette pirosra. Innen a név eredete.
A film címéből talán az lehet az első benyomás, hogy ez egy életrajzi film. A válaszom erre az lenne, hogy igen is, meg nem is. Ez attól függ, hogy mennyire figyelünk a részletekre, és mennyire vagyunk érdekeltek a témában. Az első képkockákon például az alig serdülő Manfredet látjuk lóháton. Ez a korábbi éveire utal, mivel mielőtt a légi támaszpontra került volna, valójában a lovasságnál teljesített szolgálatot ("[...]The King of the Sky [...]from horseback to the sky,/ The legend will never die [...]" – The Red Baron | Sabaton).
Az életrajzában például azt is leírja, hogy volt olyan, hogy a golyók kilyukasztották a kabátját, vagy a feje mellett süvítettek el, de sosem találták el. Erre a filmben is tesznek utalást (persze ne egyből a fejsérülésére gondoljunk). "Mert mikor láttam, hogy nem győzhetek, eljöttem". Az, hogy visszautasított a vezérkar ajánlatát, miszerint a teljes légierő parancsnokává teszik, csak ne tegye ki magát veszélynek, szintén valós alapú. A végén nem látjuk, hogy mi történik vele, csak azt, hogy nincs többé. A valóságban sem tudják mind a mai napig, hogy ki lőtte le. Tehát a film amennyire valamennyire, de azért hitelesen ábrázolja A vörös báró személyét.
A zene remek. Naphosszat el tudom hallgatni, és hallgatom is a betétdalokat. A karakterválogatás, hmm... Nem rossz. Az az igazság, hogy a mai napig nem tudom, mit is mondhatnék a Manfredet vászonra vivő Matthiasról. Talán túl fiatal, talán túl vehemens, nem tudom. A szereplők amúgy nagyon tetszenek, mind jól alakítanak. A harcjelentek jók, a szereplők egymáshoz való viszonyulása, a kapcsolatok amennyire kell, kidolgozottak. Azt hiszem, nincs gyenge pontja ennek a filmnek. Minden, amit mondhatnék, az az, hogy lehet, hogy lehetett volna jobb is, mégis örvendek, hogy ilyen jól sikerült.
A vége fantasztikus. Hogy a valóságban is így történt-e, nem tudom. "Azt hittem, odafentről minden látható. Tévedtem. Nem láttam semmit se. Vak voltam, míg Ön fel nem nyitotta a szememet. A legjobb akartam lenni. Nyerni akartam. Azt hittem, lehet. De már látom, Kate, mészárszékké változtattuk a világot, és túl nagy részt vállaltam belőle. Maga az én nagy diadalom."
A filmeben Manfred rájön, olyannyira messzire ment, hogy onnan már nem vezet vissza ösvény. Tisztában van a helyzetével, és dönt. Bár tudja, hogy vége van, nem futamodik meg, kitart utolsó leheletéig, a barátait vezetve. "Keskeny a mezsgye bolond és bátor között. [...] Maga bátor, báró." A neve örökre fennmarad. Nemcsak a háború idején volt súlya és értéke. Bár az idő telik, szerintem Manfred von Richthofen örökké élni fog, végtére is a legendák sosem halnak meg.
"Barátnak és ellenségnek" egyformán ajánlom ezt a filmet. Azt hiszem, ezt érdemes látnia mindenkinek. Szerintem mindenki tud találni benne valami személyére szólót. "Vigyázzanak magukra! Ha nem tudunk győzni, nem harcolunk!"
73 A vörös báró (2008)
akció | dráma | életrajzi | háborús | kaland | romantikus
Európa, 1916. Kalandvágytól és a repülés iránt érzett megszállottságtól fűtve a 24 éves Manfred von Richthofen (Matthias Schweighöfer) sokezer társához hasonlóan háborúba... több»
Szereplők: Lena Headey, Joseph Fiennes, Til Schweiger, Volker Bruch, Matthias Schweighöfer
