Német tinivígjáték, amely az első részhez hasonlóan folytatja a kamaszos, tabudöntögető, alpári poénokkal és testiséggel teli humort. A film stílusa harsány, még több altesti poénnal, mint elődje, miközben a hangulat sokszor túltolt, önparodisztikusan abszurd, amit a klasszikus B-vígjátékokra jellemző tempó ural. A cselekmény Florian újabb bonyodalmaira és kínos helyzeteire épül, főként a lány meghódításának abszurd próbálkozásaira, de ezúttal a karakterek sem fejlődnek érdemben, inkább csak a korábbi panelek ismétlődnek. A színészi játék – főleg Tobias Schenke és Axel Stein esetében – továbbra is túlzó, gyakran szándékosan mesterkélt, de illeszkedik a film stílusához, a rendezés és a forgatókönyv viszont minden komolyabb tartalmat mellőz, kizárólag a gátlástalan szórakoztatásra koncentrál. Objektíven a film primitív klisékkel és kiszámítható poénokkal operál, szubjektíven pedig leginkább azoknak ajánlható, akik nosztalgiával vagy vevők a harsány, szókimondó tinivígjátékokra.
Német tinivígjáték, amely az első részhez hasonlóan folytatja a kamaszos, tabudöntögető, alpári poénokkal és testiséggel teli humort. A film stílusa harsány, még több altesti poénnal, mint elődje, miközben a hangulat sokszor túltolt, önparodisztikusan abszurd, amit a klasszikus B-vígjátékokra jellemző tempó ural. A cselekmény Florian újabb bonyodalmaira és kínos helyzeteire épül, főként a lány meghódításának abszurd próbálkozásaira, de ezúttal a karakterek sem fejlődnek érdemben, inkább csak a korábbi panelek ismétlődnek. A színészi játék – főleg Tobias Schenke és Axel Stein esetében – továbbra is túlzó, gyakran szándékosan mesterkélt, de illeszkedik a film stílusához, a rendezés és a forgatókönyv viszont minden komolyabb tartalmat mellőz, kizárólag a gátlástalan szórakoztatásra koncentrál. Objektíven a film primitív klisékkel és kiszámítható poénokkal operál, szubjektíven pedig leginkább azoknak ajánlható, akik nosztalgiával vagy vevők a harsány, szókimondó tinivígjátékokra.