Könnyed sportvígjáték, amely három lúzer felnőtt férfi baseballcsapatának szokatlan, humoros felemelkedésén keresztül az örök vesztesek társadalmi elégtételének témáját dolgozza fel. A stílus és hangulat laza, helyenként alpári, főleg slapstickre és gyermeteg poénokra épít, de a film alapvetően pozitív, önironikus irányt vesz. A cselekmény egyszerű és követhető, sablonokra épít – a lúzerek esélyt kapnak a bizonyításra –, a karakterek (Rob Schneider, David Spade, Jon Heder) kissé egydimenziós, karikírozott figurák, fejlődésük alig érzékelhető, de néhány valóban szerethető, ha sablonos pillanatot kínálnak. A színészi játék sztenderd, Schneider és társai rutinból hozzák a maróan vicces, néha fárasztó figurákat, a mellékszereplők inkább színesítik az összképet. A forgatókönyv nem túl eredeti, a poénok gyakran közhelyesek, a rendezés (Dennis Dugan) gépies. Objektíven a Lúzer SC egy könnyű, de ötlettelen vígjáték: népszerűsége főleg annak köszönhető, hogy egyszerű, ártalmatlan szórakozást kínál, szubjektíven is csak akkor tud működni, ha a néző a bugyuta, családi vígjátékokra vagy nosztalgikusra veszi a figurát. Kifejezetten sport- vagy “underdog” vígjátékok kedvelőinek, illetve baseballrajongóknak ajánlott, családi filmként is elmegy, ha valaki nem vár komolyabb mondanivalót.
Könnyed sportvígjáték, amely három lúzer felnőtt férfi baseballcsapatának szokatlan, humoros felemelkedésén keresztül az örök vesztesek társadalmi elégtételének témáját dolgozza fel. A stílus és hangulat laza, helyenként alpári, főleg slapstickre és gyermeteg poénokra épít, de a film alapvetően pozitív, önironikus irányt vesz. A cselekmény egyszerű és követhető, sablonokra épít – a lúzerek esélyt kapnak a bizonyításra –, a karakterek (Rob Schneider, David Spade, Jon Heder) kissé egydimenziós, karikírozott figurák, fejlődésük alig érzékelhető, de néhány valóban szerethető, ha sablonos pillanatot kínálnak. A színészi játék sztenderd, Schneider és társai rutinból hozzák a maróan vicces, néha fárasztó figurákat, a mellékszereplők inkább színesítik az összképet. A forgatókönyv nem túl eredeti, a poénok gyakran közhelyesek, a rendezés (Dennis Dugan) gépies. Objektíven a Lúzer SC egy könnyű, de ötlettelen vígjáték: népszerűsége főleg annak köszönhető, hogy egyszerű, ártalmatlan szórakozást kínál, szubjektíven is csak akkor tud működni, ha a néző a bugyuta, családi vígjátékokra vagy nosztalgikusra veszi a figurát. Kifejezetten sport- vagy “underdog” vígjátékok kedvelőinek, illetve baseballrajongóknak ajánlott, családi filmként is elmegy, ha valaki nem vár komolyabb mondanivalót.