Szerintem nincs ember, akinek ne lenne mondanivalója erről a témáról. Vannak, akik azonnal elmarasztalnak és számonkérnek, mások kicsit megértőbbek, együttérzők. Függetlenül attól, hogy az egyén és/vagy környezete mennyire felelős a történtekért, ez a film remekül érzékelteti, hogy milyen bonyolult a probléma. Engem maga a történet is megérintett, de a film szerkezete, érdekes „optikája” is meglepett. Talán nem véletlen, hogy sokszor ablak-, ajtó- vagy kirakatüvegen keresztül, illetve azok visszatükrözésében látjuk az eseményeket. A homályos, zavaros képek, a mindig mozgásban lévő utcai forgatag fényei és zajai mind azt a szorongást erősítik a nézőben is, amit egy hajléktalan ember érezhet. Folyamatos ingerek, pattanásig feszült idegek, állandó bizonytalanság és kudarcok. Ez az élethelyzet fizikailag és mentálisan is rettenetes. Éppen ezért döbbenetes számomra itt olvasni azt a véleményt, hogy nincs ezzel semmi gond, csak új életet kell kezdeni: „Útra fel! Indulhat a kaland…” Istenem! Miféle kaland? Sokaknak az életben maradás a tét. (Köszönöm Richard Gere és társai munkáját.)
Szerintem nincs ember, akinek ne lenne mondanivalója erről a témáról. Vannak, akik azonnal elmarasztalnak és számonkérnek, mások kicsit megértőbbek, együttérzők. Függetlenül attól, hogy az egyén és/vagy környezete mennyire felelős a történtekért, ez a film remekül érzékelteti, hogy milyen bonyolult a probléma. Engem maga a történet is megérintett, de a film szerkezete, érdekes „optikája” is meglepett. Talán nem véletlen, hogy sokszor ablak-, ajtó- vagy kirakatüvegen keresztül, illetve azok visszatükrözésében látjuk az eseményeket. A homályos, zavaros képek, a mindig mozgásban lévő utcai forgatag fényei és zajai mind azt a szorongást erősítik a nézőben is, amit egy hajléktalan ember érezhet. Folyamatos ingerek, pattanásig feszült idegek, állandó bizonytalanság és kudarcok. Ez az élethelyzet fizikailag és mentálisan is rettenetes. Éppen ezért döbbenetes számomra itt olvasni azt a véleményt, hogy nincs ezzel semmi gond, csak új életet kell kezdeni: „Útra fel! Indulhat a kaland…” Istenem! Miféle kaland? Sokaknak az életben maradás a tét. (Köszönöm Richard Gere és társai munkáját.)