Na, végre beindult a szekér a DC háza táján is. Az Aquamannel elkezdték kapizsgálni, mi is a jó irány, a Shazam!-mal pedig feltették az i-re a pontot. Billy Batson kalandjában az az igazán nagyszerű, hogy testközelből reflektál arra, honnan ered egy gyerek csodálata a szuperhősök iránt. Mert az tuti, hogy kevés olyan gyerek van a Földön, aki ne játszott volna el a gondolattal, milyen lenne akár csak egyetlen napra szuperhőssé válni. Erősen kétlem, hogy egy kisfiúnak az emberiség megmentése lenne az első gondolata, ha belebújik Superman jelmezébe. Sokkal inkább azok a tulajdonságok, amiket általa kap, hogy milyen jó lenne például átrepülni a tízemeletesek felett, lézersugarat lőni a szemével, puszta kézzel felemelni egy buszt, vagy éppen láthatatlanná válni. Melyik szuperképességnek örülnél a legjobban? Az árvaként hirtelen egy családdá avanzsálódó Billy és Freddy is ezen agyalnak, mígnem egy nap egy varázsló Billy-t választja ki arra a nemes feladatra, hogy átruházott szupererejével helyreállítsa a világ rendjét. Ehhez elég csupán kimondania a varázsszót, Shazam! és máris kigyúrt, harmincas muszklimanussá válik egy Superman szerkóra kísértetiesen hajazó piros ruhában. De belül mégis egy tizenéves srác marad, akinek fiatal kora ellenére nagy traumával kell megküzdenie, megszállottan keresi elveszett édesanyját, közben nevelőszülők és árvaházak sokaságával kell szembenéznie. Ezen a ponton mozdulhatott volna el a film a DCEU (most már Worlds of DC) korábbi darabjaira jellemző világvége fájdalom irányába. Szerencsére mégsem ezt teszi, a humort a helyén kezeli, közben viszont nem siklik el a drámai szálak felett sem. Van azért bőven utalás arra, milyen nehézségek tarkítják egy tinédzser életét, s ehhez még csak nem is kell árvának lenni. Freddy karakterén keresztül megpendíti, milyen az ok nélküli megszégyenítés, az iskolai évek (a népszerűség vagy éppen népszerűtlenség) egy életre meghatározhatja a további életet.
Persze fel lehet azt róni, hogy a Shazam! legfőbb esszenciáját egy már működő formulából nyeri. Tom Hanks hirtelen felnőtté váló mozija nem titkoltan inspirálta a készítőket, hiszen képileg is megelevenedik (ugrándozás az óriás zongorán). A Shazam! abban hoz újat, hogy a felnőtté válás után nem kell elbúcsúznunk a gyerek karaktertől sem, a tizenéves Billy fel-felvillan, s legalább olyan jó a filmvásznon látni, mint a szuperhős énjét alakító Zachary Levit. Aztán itt van még Billy újdonsült családja, a saját (szintén szülők nélkül felnőtt) múltjukat megszépíteni kívánó nevelőszülők, akik maguk köré gyűjtik az árvákat és igyekeznek nekik pozitív családképet adni. Na meg persze a hirtelen jött testvérek, akik a nehézségekben is osztoznak Billyvel SPOILER Konkrétan együtt válnak szuperhőssé a film végén SPOILER
Hát nem furcsa, hogy kapásból ilyen sok drámai témára lelhetünk egy botcsinálta szuperhős kalandjaiban? Aki bazári majomként szórja a villámokat a nézők szórakoztatására, s videóra veszi, hogyan esik fejre szuperereje tesztelése közben. Talán éppen ez az, ami miatt komolyan lehet venni a komolytalanságot. Mert közben meg kevés az a pillanat a filmben, amikor ne húzódna mosolyra a szánk. Konkrétan végig lehet röhögni az egész filmet, s ez azért nagyon jól tud esni (ha már manapság nincsenek jó vígjátékok, majd a szuperhős filmek kielégítik a nevetés iránti vágyunkat). De azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy bár Billy/Shazam ökörködéseit nagyon jó nézni, egy ilyen sztorihoz elengedhetetlen az antagonista is, akit jelen esetben Mark Strong képében találtak meg a készítők, a színész pedig remekül érzi magát a gonosz Silvana szerepében. Az ő felbukkanása pedig már csak azért is fontos, mert ezáltal tud a címszereplő is szintet lépni: ráeszmél arra, hogy a hirtelen jött hatalmat nemcsak önnön szórakoztatására tudja használni, hanem valami sokkal magasztosabbra, sokkal hősiesebbre (ne csodálkozzon senki, ha a Pókemberből megismert mantra, a „nagy erő nagy felelősséggel jár”eszébe jut, ez nem véletlen). Silvana egy egészen korrekt ellenlábas (érthető a motivációja), a testéből kiáramló csatlósai (a hét főbűn) viszont inkább karikatúraszerűek, mintsem félelmetesek (bár ez vélhetően a 12-es karikának köszönhető).
Összegezve azt mondhatjuk, hogy a Shazam!-nak nagyon lehet örülni, mert van szíve: bár helyenként kicsit komolytalannak tűnik, a látszat csal, ugyanis fontos dolgokról tud releváns módon mesélni, miközben az egész családot képes elszórakoztatni. Lehet, hogy ezek után a Warner/DC száműzi a kezdeti komor, világfájdalmas hangulatot a készülő filmjeiből, de, ha ezentúl a produkcióik minősége olyan lesz, mint most a Shazam!-é, akkor azt a fene bánja.
71 Shazam! (2019)
akció | fantasy | kaland | vígjáték
Billy Batson 14 éves. A gyerekotthonból került nevelőszüleihez, és az még csak hagyján, hogy a kamaszkor minden nyűgjével meg kell küzdenie, még az iskolában sem túl... több»
Szereplők: Jack Grazer, Zachary Levi, Mark Strong, Djimon Hounsou, D.J. Cotrona
