Mindig is kedveltem az úgynevezett eurohorrorokat, merthogy sok mindenben kissé mások kivitelezésre, mint a hollywoodi filmgyártás legtöbb alkotása. A szívemhez a legközelebb talán az olasz horrorfilmek álltak, azokból is elsősorban a 70-es és a 80-as évek filmes felhozatala, de mindenképp dobogós helyen van nálam a spanyol filmművészet is. Felsorolni is nehéz lenne azon spanyol rendezők listáját, akiknek, ha meghallom a nevét egy filmelőzetese során, egyből pislákolni kezd a kíváncsiságom az adott film iránt. Így vagyok ennek a filmnek a rendezőjével is, név szerint Jaume Balagueróval, akit a legtöbben a 2007-ben készült Rec és annak folytatásai során ismertek meg. De még mielőtt világhírnevet szerzett volna magának eme spanyol úriember, elkészítette jelen filmünket, a 2002-es Darkness – A rettegés háza című horrorfilmjét. Az, hogy vajon mennyire lett ez egy jó film, azt mindenki ítélje meg saját maga, az én álláspontom szerint ebből az alapanyagból talán egy kicsit többet is kihozhattak volna. Na de merüljünk el egy kicsit ebben a félig spanyol, félig amerikai horrorfilmben!
Mint a legtöbb esetben, most is elsősorban a történetét helyezném kezdésként a górcső alá, hisz a filmek legtöbbjénél itt dől el, hogy képes lesz-e az adott produkció pozitív benyomást elérnie a nézőjében. Maga a film története egyáltalán nem szolgál sok újdonsággal, hisz kapásból vagy két tucatnyi hasonló alkotást tudnék felsorolni, ami igencsak hasonló történeti felütéssel kezd, mint a Darkness, de dicséretére szóljon, hogy mégis eléri azt, hogy nézeti magát. A legtöbben sajnos már akkor temetni kezdik a filmet, amikor az első vagy második hasonlóságot felfedezik ennél a produkciónál más filmekkel, pedig, ha jobban belegondolunk, szinte minden filmet egyértelműen és akarva- akaratlanul összehasonlítunk, illetve sok újdonsággal már talán nem is igazán találkozhatunk efféle témaválasztású alkotásoknál, emiatt pedig mindenképp értékelnünk kell az olyan produkciókat, amelyek mégis megpróbálkoznak eltérni bármilyen formában is az átlagtól. Na, a Darkness története pont ilyen, ugyanis míg a játékidejének körülbelül a feléig csak a kliséket fedezzük fel benne, és közben szépen mantrázzuk magunkban azt, hogy nincs új azalatt a bizonyos nap alatt, addig bizony nem kényelmesedik el a film története, ugyanis igencsak célravezető kezekkel vezérlik a sztorit egy olyan befejezés felé, amit viszont nem biztos, hogy láttunk mindennap eme hasonló témaválasztású alkotásoknál. Számomra egyértelműen a film története volt az (és persze annak a befejezése), ami emlékezetessé tette eme alkotást, illetve az a fajta sötét atmoszféra, ami viszont mindvégig körbelengi a látottakat, ráadásul, ahogy haladnak előre az események, úgy lesz egyre komorabb az egész film.
Mindenképp kiemelném még a vágási módszereit, hisz ez is bőven ad egyfajta különleges ízvilágot ennek a filmnek, de idesorolhatnám még a kamerahasználatot, a fényképezést, a színek használatát (egyszerűen imádtam azt, hogy ahogy haladunk előre a történetben, úgy nyer egyre nagyobb teret a sötétség), de még a hanghatások is igencsak hatásosak lettek benne.
Ennyi pozitívum mellé annyira örültem volna, ha a filmbéli színészek alakításaik is képesek lettek volna megnyerni, de sajnos számomra ez a film legnagyobb negatívuma, ugyanis talán csak egy színészi alakítást tudnék kiemelni, méghozzá a nagyapát alakító Giancarlo Gianninit (kár, hogy ő pedig kevés játékidőt kap, de a szerepe annál fontosabb). A közepes színészi alakítások sajnos ennél a filmnél számomra kevésnek bizonyultak, és ez igencsak sokat is vesz el ennél az alkotásnál nálam.
Összegezve úgy érzem, hogy lehet ezt a filmet kedvelni, vagy lehet akár utálni is, de az szinte biztos, hogy hatással lesz a nézőjére az, ahogy mindezt képesek voltak elénk tárni.
A Darkness - A rettegés háza című horror egy titokzatos, ódon házban játszódik. A család, mely a birtokolja érzi, tudja, hogy valami rajtuk kívül is lakik ott, melynek lételeme... több»
Szereplők: Anna Paquin, Giancarlo Giannini, Lena Olin, Iain Glen, David Martí
