A legendás MTV-s stáb visszatérése, amelyben Johnny Knoxville, Bam Margera, Steve-O és társaik ismét őrült, extrém, gyakran sokkolóan obszcén, veszélyes mutatványokat hajtanak végre, még feljebb tekerve az első filmben látott abszurditás szintjét. A stílus leplezetlenül provokatív és anarchikus, a hangulat lendületes, brutális és néhol megdöbbentően gusztustalan; klasszikus szerkezet helyett sketch-jelenetek sorát látjuk, ahol minden poén, fájdalom vagy undor éppúgy a szórakoztatás része. Az alkotók önmagukat alakítják, cinikus öniróniával, a közös energia megint erős, miközben a színészi játék helyett a vakmerőség, fájdalomtűrés és csapatszellem válik központivá. A forgatókönyv szinte nem is létezik, a rendezés (Jeff Tremaine) pedig ügyesen tartja a gyors tempót, de a poénok többször döbbenetet keltenek, mint valódi nevetést. Objektíven ez egy öncélú, csak saját műfaján belül értelmezhető alkotás, szubjektíven viszont, aki szereti a trash-humort, sokkal többet, extrémebbet és kreatívabb marhaságokat kap, mint az első filmnél. A célközönség továbbra is a meghökkentő, tabudöntögető poénokra vevő fiatal felnőttek.
A legendás MTV-s stáb visszatérése, amelyben Johnny Knoxville, Bam Margera, Steve-O és társaik ismét őrült, extrém, gyakran sokkolóan obszcén, veszélyes mutatványokat hajtanak végre, még feljebb tekerve az első filmben látott abszurditás szintjét. A stílus leplezetlenül provokatív és anarchikus, a hangulat lendületes, brutális és néhol megdöbbentően gusztustalan; klasszikus szerkezet helyett sketch-jelenetek sorát látjuk, ahol minden poén, fájdalom vagy undor éppúgy a szórakoztatás része. Az alkotók önmagukat alakítják, cinikus öniróniával, a közös energia megint erős, miközben a színészi játék helyett a vakmerőség, fájdalomtűrés és csapatszellem válik központivá. A forgatókönyv szinte nem is létezik, a rendezés (Jeff Tremaine) pedig ügyesen tartja a gyors tempót, de a poénok többször döbbenetet keltenek, mint valódi nevetést. Objektíven ez egy öncélú, csak saját műfaján belül értelmezhető alkotás, szubjektíven viszont, aki szereti a trash-humort, sokkal többet, extrémebbet és kreatívabb marhaságokat kap, mint az első filmnél. A célközönség továbbra is a meghökkentő, tabudöntögető poénokra vevő fiatal felnőttek.