Az autista nyomozónőnek 26 részig tartott megoldani az első ügyét. Ennyi ideig élvezhettük a Larsen család értelmetlenül elnyújtott szenvedését, majd kaptunk egy csapnivaló lezárást. Azt megértem, hogy a nyomozói munkát nem lehet életszerűen bemutatni, de a főhősnő ámokfutása már brutális túlkapásnak számít. Pedig ebben a sorozatban sokkal több potenciál volt, mivel messze megugorja a Netflix-produkciók átlagszintjét. Nincs tele explicit szexjelenetekkel, nem foglalkozik különösebben senki nemi identitásával, és valóban oda tudja szögezni a tekintetünket a képernyőre. Viszont nem lehet két évadon keresztül mesterkélten terelgetni a nézőt, minden rész után rámutatni valakire, hogy utána kiderüljön, nem ő az. Az csak hab a tortán, hogy a bonyodalmak 90%-a abból ered, hogy a szereplők egyszavas böfögéssel kommunikálnak, így teremtve teljesen érthetetlen félreértéseket. A harmadik évad merőben más stílust képviselt, sokkal jobban hozta a megszokott kliséket, és itt már nem csak a lezárásban voltak logikai bakik. Nem teljesen értem ezt a túlerőltetett dohányzást sem; a műsoridő 30%-a arról szól, hogy valaki cigizik. Ha pedig épp nem bagóznak, akkor felettébb életszerűtlen csámcsogós párbeszédet folytatnak étkezés közben. A negyedik évad szerencsére rövid volt, mert rettenetesen unalmasra sikeredett. A lezárás annyira gáz lett, hogy ajánlom, mindenki hagyja abba a harmadik évadnál a sorozatot. Összességében a Gyilkosság nálam megért egy próbát, de sajnos nagyobb volt a füstje, mint a lángja.
Az autista nyomozónőnek 26 részig tartott megoldani az első ügyét. Ennyi ideig élvezhettük a Larsen család értelmetlenül elnyújtott szenvedését, majd kaptunk egy csapnivaló lezárást. Azt megértem, hogy a nyomozói munkát nem lehet életszerűen bemutatni, de a főhősnő ámokfutása már brutális túlkapásnak számít. Pedig ebben a sorozatban sokkal több potenciál volt, mivel messze megugorja a Netflix-produkciók átlagszintjét. Nincs tele explicit szexjelenetekkel, nem foglalkozik különösebben senki nemi identitásával, és valóban oda tudja szögezni a tekintetünket a képernyőre. Viszont nem lehet két évadon keresztül mesterkélten terelgetni a nézőt, minden rész után rámutatni valakire, hogy utána kiderüljön, nem ő az. Az csak hab a tortán, hogy a bonyodalmak 90%-a abból ered, hogy a szereplők egyszavas böfögéssel kommunikálnak, így teremtve teljesen érthetetlen félreértéseket. A harmadik évad merőben más stílust képviselt, sokkal jobban hozta a megszokott kliséket, és itt már nem csak a lezárásban voltak logikai bakik. Nem teljesen értem ezt a túlerőltetett dohányzást sem; a műsoridő 30%-a arról szól, hogy valaki cigizik. Ha pedig épp nem bagóznak, akkor felettébb életszerűtlen csámcsogós párbeszédet folytatnak étkezés közben. A negyedik évad szerencsére rövid volt, mert rettenetesen unalmasra sikeredett. A lezárás annyira gáz lett, hogy ajánlom, mindenki hagyja abba a harmadik évadnál a sorozatot. Összességében a Gyilkosság nálam megért egy próbát, de sajnos nagyobb volt a füstje, mint a lángja.