Aja Magasfeszültségével elindult valami a francia filmgyártásban. Valami ami nagyon jó és sosem akarjuk, hogy véget érjen. Gens bemutatkozó filmje ugyan nem olyan tökéletes mint az Inside, vagy a Martyrs, de abszolút hozza a franciáktól elvárt és megszokott vaskos kis horrort. Vannak jelenetek ahol a néző gyomra összeszorul, ahol értetlenkedve, meghűlve figyeljük a brutalitásból jelesre vizsgázó filmet. A mozi tele van a legkülönfélébb nyalánkságokkal. Végtagcsonkolástól kezdve a kreatív kínzásmódokon keresztül, mindenféle cenzúrát kerülve. A filmbéli hotelt üzemeltető család helyzete kísértetiesen emlékeztethet minket a texasi láncfűrészes filmek famíliájára. Könnyen párhuzamot lehet vonni ilyen tekintetben a két film között, hiszen mindkét esetben emberi húsban utaztak a résztvevők. Féltávon megjelenik egy egyenruhás alak, a francia-német keveréknyelv, szóba kerül a vérvonal továbbvitele, innentől megérthetjük a film működését, kezd összeállni fejben a kép. Ezért is sokakat érzékenyen érinthet a téma. A szereposztás tökéletes volt, mindenki maximálisan tudott azonosulni a karakterével, legalábbis én meglehetősen jónak éreztem a színészi játékokat. Röviden: nem egy amerikai tucat, érdemes megnézni, viszont tessék vigyázni mivel hozza a franciák csípősen durva stílusát, kegyetlenkedésben tehát igen magas szinteken jár. Öveket becsatolni, rázós lesz!
Aja Magasfeszültségével elindult valami a francia filmgyártásban. Valami ami nagyon jó és sosem akarjuk, hogy véget érjen. Gens bemutatkozó filmje ugyan nem olyan tökéletes mint az Inside, vagy a Martyrs, de abszolút hozza a franciáktól elvárt és megszokott vaskos kis horrort. Vannak jelenetek ahol a néző gyomra összeszorul, ahol értetlenkedve, meghűlve figyeljük a brutalitásból jelesre vizsgázó filmet. A mozi tele van a legkülönfélébb nyalánkságokkal. Végtagcsonkolástól kezdve a kreatív kínzásmódokon keresztül, mindenféle cenzúrát kerülve. A filmbéli hotelt üzemeltető család helyzete kísértetiesen emlékeztethet minket a texasi láncfűrészes filmek famíliájára. Könnyen párhuzamot lehet vonni ilyen tekintetben a két film között, hiszen mindkét esetben emberi húsban utaztak a résztvevők. Féltávon megjelenik egy egyenruhás alak, a francia-német keveréknyelv, szóba kerül a vérvonal továbbvitele, innentől megérthetjük a film működését, kezd összeállni fejben a kép. Ezért is sokakat érzékenyen érinthet a téma. A szereposztás tökéletes volt, mindenki maximálisan tudott azonosulni a karakterével, legalábbis én meglehetősen jónak éreztem a színészi játékokat. Röviden: nem egy amerikai tucat, érdemes megnézni, viszont tessék vigyázni mivel hozza a franciák csípősen durva stílusát, kegyetlenkedésben tehát igen magas szinteken jár. Öveket becsatolni, rázós lesz!