2002-es lightos (nem mindenben tartja meg a szabályokat!) Dogma-film, Susanne Bier rendezésében. Láttam már tőle sokkal jobb filmet (Testvéred feleségét, Esküvő után), mert ebben szinte kivétel nélkül mindegyik szereplő érzelmileg vétkes. A három gyerekes Marie (Paprika Steen) legalább 10-15 évvel idősebbnek néz ki, mint Mikkelsen, pedig csak egy év köztük a különbség. Mikkelsen akkor volt 37 és szinte kamasznak látszik – jó, ez erős túlzás – de a nő elmehetne egy kivénhedt utcasarkinak. Magáról a filmről: az együttérzésnek is vannak határai, egyrészt egy 23 éves szakácsnőért nem dobom el a feleségemet és a három gyerekemet, akármennyire is dúl bennem a SZERELEM, másrészt a szakácsnőnek is meg kellett volna gondolnia, hogy kivel vigasztalódik! Értem én, hogy mekkora trauma érte, a kriplivé vált vőlegénye elűzte magától (a film végén azonban meggondolta magát, de nem házasságban gondolkozott), ennek ellenére nem szeretek bele fülig az első sármos, családos férfibe! Egyébként a baleset egykönnyen el lett intézve, szerintem a gázoló Paprika nagyon hamar túltette magát a tragédián. Végezetül azt nem értem, hogy az a rengeteg vélemény miért tartja ennyire szuper filmnek?! Még a teljesen értelmetlen és felesleges, túlságosan gyakori kézi kamerázás sem idegesítette őket? Erős jóindulatot tükröz az „osztályzatom”.
2002-es lightos (nem mindenben tartja meg a szabályokat!) Dogma-film, Susanne Bier rendezésében. Láttam már tőle sokkal jobb filmet (Testvéred feleségét, Esküvő után), mert ebben szinte kivétel nélkül mindegyik szereplő érzelmileg vétkes. A három gyerekes Marie (Paprika Steen) legalább 10-15 évvel idősebbnek néz ki, mint Mikkelsen, pedig csak egy év köztük a különbség. Mikkelsen akkor volt 37 és szinte kamasznak látszik – jó, ez erős túlzás – de a nő elmehetne egy kivénhedt utcasarkinak. Magáról a filmről: az együttérzésnek is vannak határai, egyrészt egy 23 éves szakácsnőért nem dobom el a feleségemet és a három gyerekemet, akármennyire is dúl bennem a SZERELEM, másrészt a szakácsnőnek is meg kellett volna gondolnia, hogy kivel vigasztalódik! Értem én, hogy mekkora trauma érte, a kriplivé vált vőlegénye elűzte magától (a film végén azonban meggondolta magát, de nem házasságban gondolkozott), ennek ellenére nem szeretek bele fülig az első sármos, családos férfibe! Egyébként a baleset egykönnyen el lett intézve, szerintem a gázoló Paprika nagyon hamar túltette magát a tragédián. Végezetül azt nem értem, hogy az a rengeteg vélemény miért tartja ennyire szuper filmnek?! Még a teljesen értelmetlen és felesleges, túlságosan gyakori kézi kamerázás sem idegesítette őket? Erős jóindulatot tükröz az „osztályzatom”.