Először fiatalon volt szerencsém végignézni a Zsoldos Péter könyvéből készült filmes adaptációt. Ekkor még annyira nem értékeltem, de már akkor is megfogott a párbeszédek minősége és milyensége is egyben. Aztán jóval később, felnőtt fejjel is megnéztem, de akkor már más megközelítésből láttam ezt a sci-fi köntösbe bújtatott társadalmi kamaradrámát.
A sci-fi jelleg kimerül a kissé érdekesen felépített "űrhajóval", az alvókamrával, a vízipisztolyra hajazó sugár fegyverrel. Várkonyi Gábor rátapintott a lényegre. Létrehozott egy erkölcsi dilemmákat felsorakoztató, gondolkozást igénylő filmet, amiben burkoltan vagy nem annyira burkoltan ott van a hatalomvágy, az irányítási kényszer, a különféle kapcsolatok által generált problémák és azok megoldása, vagy az arra tett kísérletek. A színészek, mint például Rajhona Ádám, kissé nevetségesen hatnak egy-két szituációban, de a film nem is arra hajaz, hogy kigyúrt, szuperhőssé formált űrutazók kalandjait mutassa be nekünk.
A technika hiánya és a pénztelenség miatt a szabadtéren forgatott jelenetek nagyon amatőrnek tűnnek, még akkori szemmel is. A Galatea célja A feladat, ami azért sokáig elérhetetlennek, misztikusnak tűnt. Persze lassan összeértek a dolgok, és a második epizódra már minden tiszta volt előttem. Tudományos céllal más fajok megfigyelése, begyűjtése és a Földre vitele volt a cél, és a miértjére az utolsó epizód utolsó pár percében kapjuk meg a választ, így a poént nem szeretném lelőni.
Primitív őslakosokat találnak a bolygón, de sajnos a legénység minden tagja halálos sugárdózist kap, így meghalnak szép sorjában. Gill betáplálja a saját tudatát a gépbe, és a bolygóra kihelyezett csapdákkal becsalogatja az őslakosokat az űrhajóba, beletáplálva 200 évet, hogy már ne legyen sugárzás. De egy dologgal nem számol. Mégpedig azzal, hogy átveszik a gondolatait, tudását, eszméit, de ott maradnak a saját gondolataik és saját természetük. Kiben erősebben, kiben gyengébben.
Ki lesz az erősebb, ki dönt? A gép, ami beletáplálta új tudatukat, vagy a saját természetük, ami odaköti őket a saját bolygójukhoz? Ki nyeri meg a csatát, és lesz-e igazi győztes? A fejlettebb vagy fejletlenebb elme akarja pontosabban, hűbben végrehajtani A feladatot? Mindeközben fokozódik az izgalom. Az első generációs ősemberek meghalnak, és a hatalmat átveszi a második csapat, akik már sokkal fejlettebbek, ezáltal egyre kevésbé hat a tudatukra a betáplált "második énjük.
Itt is bebizonyosodik, hogy nem tudunk az árnyékunkon átlépni, ezért egy ilyen küldetés nem is lehet sikeres. Értelem és érzelem viaskodik végig a történeten, hol ez, hol az áll nyerésre. Aztán a vége egy óriási csavart tartogat, le a kalappal a film készítői előtt, nagyon jó lett, és ütős. Nem gondoltam volna ilyen befejezésre. A feladat most akkor el lett végezve vagy nem? Meg kell nézni, hogy választ kapjunk rá. Szerintem bőven megéri.
