Varga Ágota rendező úttörő feladatra vállalkozott, amikor a kamerája elé ültetett egy egykori III/III-as középvezetőt. Bizonyos értelemben rokonszenves gesztusnak is tarthatnánk, hogy az egykori tartótiszt kilépett az "árnyékból", és kitárulkozott a nézők előtt, megmutatta, hogy ki is ő. A néző szimpátiája azonban hamar elvész, miközben nézi a filmet. A tartótiszt ugyanis szinte kéjesen nosztalgiázik a múltbeli események fölött, a történet első részében lelkesen sorolja az alapvető szakmai tudnivalókat. A film második része valamivel érdekesebb (vagy legalábbis annak kellene lennie), amikor is az egykori tartótiszt három, általa figyeltetett pappal találkozik.
A papok nem minden érzelem nélkül, de aránylag visszafogottan viselkednek, emberileg jóval A tartótiszt fölé magasodva - noha érezhető, hogy kavarognak bennük az érzelmek, és hogy bizonyos pillanatokban nehezen tudják türtőztetni magukat. A történetek mögött felsejlik a múltban átélt rettegés iszonyata, az emberek egymással szembeni bizalmatlansága (hiszen még a papok sem tudhatták, ki közülük a besúgó), szóba kerülnek a kisiklott életek, az öngyilkosságok. Közben kirajzolódik A tartótiszt portréja, aki szervilis, kisszerű figura benyomását kelti, és aki vélhetően gyenge (vagy talán torz lelkű) ember lehet.
Habár "természetesen" előáll az "ez csak munka volt" jellegű önfelmentési kísérlettel, és megpróbálja bizonygatni a saját egykori fontosságát, a film végére kénytelen beismerni, hogy fölösleges volt mindaz, amit tett(ek), és a néző azt is megtudhatja a férfiról, hogy még a saját családtagjaival sem nagyon képes őszintén viselkedni. A szánalmassá zsugorodó figura csak még szánalmasabbá válik azáltal, hogy habár nem tűnik ostobának, csupán annyit hajlandó felfogni az egészből, hogy minden fölösleges volt. Az igazán nagy önvizsgálat sajnos elmarad, holott egyértelmű, hogy a beszervezések, megfigyelések emberéleteket tettek tönkre, akár egzisztenciálisan, akár fizikailag.
Itt persze felvetődhet a riporter felelőssége is, akinek felkészültebbnek és rámenősebbnek kellett volna lennie a férfival. Talán nem ártott volna fajsúlyosabb kérdések felvetésével rávezetnie az egykori tartótisztet, hogy embertelen módon szolgált egy embertelen rendszert, és hogy a tetteinek milyen következményei voltak.
Ha őszinték akarunk lenni, akkor érthető az igény a múlt feltárására és a másokkal szemben bűnöket elkövetők felelősségre vonására. A valóság azonban az, hogy ezekről a kérdésekről sokan nem hajlandók tudomást venni, másokban viszont felmerülhet az a kérdés, hogy miért tartunk még mindig itt három évtized elmúltával is. Miért élhetnek közöttünk háborítatlanul azok, akik közvetlenül vagy közvetve egzisztenciákat tettek tönkre, akik miatt alkoholisták, öngyilkosok stb. lettek jó néhányan? Miért bújhatnak el az anonimitás mögé, miért hivatkozhatnak arra, hogy "ez is egy szakma volt"? És hogyan tudnak az ilyen emberek egyáltalán tükörbe nézni?
Ez a film jó alkalmat nyújthatott volna a múlttal való komolyabb szembenézésre, de sajnos valahol félúton megrekedt a folyamat. Varga Ágota tétova kísérletet tett arra, hogy legalább elindulhasson a megtisztulás, és megkönnyebbülhessenek az érintettek. De persze ez nem könnyű helyzet, főleg nem akkor, ha a filmbeli tartótiszthez hasonlóan a többi "bűnös" sem hajlandó tudomásul venni azt, hogy a "munkájukkal" más emberek életét tették tönkre. És így a megbocsátás sem működhet, hiszen ők sem kérnek bocsánatot. Varga Ágota filmje valahol hű lenyomata ennek az egész helyzetnek.
A valóságban is ugyanúgy elmarad a szembenézés és a katarzis, mint a filmben. Minden marad a régiben, holott időszerű lenne végre felszínre hozni az elfojtott múltat, feldolgozni a traumákat. Csakhogy ahhoz nagyon sok egykori tartótisztnek és ügynöknek kellene vállalnia önmagát és a tetteit, s őszintén megbánnia azt, amivel másoknak a kárára volt. Amíg ez nem történik meg, a hasonló dokumentumfilmek is legfeljebb csak a felszínt tudják megkapargatni.
NA A tartótiszt (2013)
Ez a film az első olyan alkotás, amelyben egy tartótiszt szólal meg. Az ő önvallomásai alapján kiderül, kik szervezték be a hálózati személyeket, kik és mi módon... több»
