Fogalmam sincs, hogy, de ez a film hihetetlenül szórakoztató volt, annak ellenére, hogy totál ökörség, és a koherencia jeleit is csak elvétve tudtam felfedezni a történetben. Egy biztos, ha azt hiszed, tudod, hova megy a film, a következő jelenetben már röhög rajtad, hogy mennyire buta voltál, hogy megpróbáltad megtippelni, hogy farkasnak öltözött Keanu Reevest, vagy óriás gyurma gyerekeket, vagy corporate figurákat zöld nyállal leöntve fogsz látni. A film nagyon jól néz ki. Nem viccelek, ezek az effektek, maszkok és undormányok hihetetlenül menőek és nagyon bájosak. Minden úszik a gennyben és takonyban, és nagyon kellemesen emlékeztetett a 80-as és 90-es évek összes sci-fijére. A féregember volt a kedvencem. Nem viccelek, a film minden negyed órában előszed egy új figurát, akiken mind akkorát nevettem. Folyamatos az inger és impulzus, és a film kicsit fojtogató, a hang- és képzavar olyan erőssé vált, hogy a közepe felé már kicsit el kellett néznem a képernyőről, mert azt éreztem, kezd a valósággal való viszonyom válságba kerülni. Elképzelni sem tudom, hogy készült ez a film, vagy mi volt az elgondolás, gondolom, valami teljesen más film lehetett az eredeti cél, de aztán valahogy egy kaotikus lázálom lett, ami zúg a fejemben még most is. A legbetegebb dolog, amit ebben az évben láttam, pedig undorító sem volt (annyira).
Fogalmam sincs, hogy, de ez a film hihetetlenül szórakoztató volt, annak ellenére, hogy totál ökörség, és a koherencia jeleit is csak elvétve tudtam felfedezni a történetben. Egy biztos, ha azt hiszed, tudod, hova megy a film, a következő jelenetben már röhög rajtad, hogy mennyire buta voltál, hogy megpróbáltad megtippelni, hogy farkasnak öltözött Keanu Reevest, vagy óriás gyurma gyerekeket, vagy corporate figurákat zöld nyállal leöntve fogsz látni. A film nagyon jól néz ki. Nem viccelek, ezek az effektek, maszkok és undormányok hihetetlenül menőek és nagyon bájosak. Minden úszik a gennyben és takonyban, és nagyon kellemesen emlékeztetett a 80-as és 90-es évek összes sci-fijére. A féregember volt a kedvencem. Nem viccelek, a film minden negyed órában előszed egy új figurát, akiken mind akkorát nevettem. Folyamatos az inger és impulzus, és a film kicsit fojtogató, a hang- és képzavar olyan erőssé vált, hogy a közepe felé már kicsit el kellett néznem a képernyőről, mert azt éreztem, kezd a valósággal való viszonyom válságba kerülni. Elképzelni sem tudom, hogy készült ez a film, vagy mi volt az elgondolás, gondolom, valami teljesen más film lehetett az eredeti cél, de aztán valahogy egy kaotikus lázálom lett, ami zúg a fejemben még most is. A legbetegebb dolog, amit ebben az évben láttam, pedig undorító sem volt (annyira).