2025.11.05 06:31 Krumplishal Olvasottság: <100x
0

Szellemes poénok nélkül maradt szellemirtás

Vannak filmek, amelyek azzal a nemes szándékkal születnek, hogy új életet leheljenek egy legendába. Aztán vannak azok, amelyek inkább újratemetik azt. A Szellemirtók (2016) sajnos az utóbbi kategóriába tartozik – Paul Feig rendezése úgy próbál modern lenni, mint egy nagybácsi, aki TikTok-trendeket utánoz családi ebéden: a szándék érthető, de a végeredmény kellemetlen.

A film „nagy dobása” az volt, hogy nőkre cserélték a régi csapatot. Nem is ez a baj – a gond az, hogy ez a csere nem tartalommal, hanem marketinggel történt. Melissa McCarthy, Kristen Wiig, Kate McKinnon és Leslie Jones tehetséges színésznők, de a forgatókönyv annyira lapos, hogy még ők sem tudnak életet lehelni belé. A poénok harmada erőltetett, másik harmada kínos, a maradék pedig valahol a vágószobában rekedhetett. A film tele van olyan improvizált jelenetekkel, amelyek valószínűleg a forgatáson viccesnek tűntek, de a vásznon inkább tűnnek időhúzásnak, mint komédiának.

Szellemes poénok nélkül maradt szellemirtás

A látványvilág pedig… nos, a 80-as évek szellemirtó-gépezetei még most is menőbben néznek ki, mint ez a neonfényes CGI-cirkusz. A szellemek túlságosan „cukik”, mintha a Nickelodeon logójából szöktek volna meg, nem pedig a túlvilágról. A finálé, ahol New Yorkot elárasztják a szellemek, vizuálisan ugyan energikus, de teljesen súlytalan – sem félelem, sem tét nincs benne, csak számítógépes csillámpor.

A legnagyobb bűn azonban az, hogy nincs benne igazi szellem – mármint a film szíve-lelke hiányzik. Az eredeti Szellemirtók (1984) varázsa pont abban rejlett, hogy a humor, a horror és az önirónia tökéletes arányban keveredett.

Feig verziójában viszont mindenből van egy kicsi, csak épp a varázslat maradt el. A karakterek papírvékonyak, a dinamika erőltetett, a sztori pedig olyan, mintha valaki újraírta volna a klasszikust egy PowerPoint-prezentáció alapján. Chris Hemsworth karaktere, a csodálatosan ostoba titkár, Kevin, tökéletesen szimbolizálja a film problémáját: egyetlen poénra épül, és azt is addig ismétli, amíg már nem vicces. Ez az egész filmre igaz.

A cameók – Bill Murray, Dan Aykroyd és Sigourney Weaver – sem mentenek meg semmit. Inkább csak szomorú emlékeztetői annak, hogy egyszer volt egy valóban zseniális Szellemirtók. A film körüli vita – hogy a női szereplők miatt támadták – persze elterelte a figyelmet arról a tényről, hogy a legnagyobb gondja nem a nemi szereposztás, hanem az írói tehetségtelenség. A humor nem attól működik, hogy ki mondja a poént, hanem hogy van-e benne ötlet. Itt nincs. Az egész produkció olyan, mint egy drága cosplay-fotózás, amit valaki véletlenül 150 millió dolláros költségvetéssel forgatott le.

Végül a film lezárása egyértelműen folytatásért kiáltott – de a közönség reakciója inkább egy kórusban elhangzott „ne próbáld meg még egyszer” volt. És Hollywood hallgatott. A következő Szellemirtók-film már visszatért az eredeti világba, ami talán mindent elmond erről a próbálkozásról.

A film nem egy katasztrófa, inkább egy félreértés. Egy drága, zajos, önelégült félreértés, ami azt hiszi magáról, hogy forradalmi, miközben csak szellemárnyéka egy jobb filmnek.

akció | fantasy | sci-fi | vígjáték

Manhattanben szellemjárás van, a dolog kezd elfajulni, prfikra van szükség. Össze is verődik egy ütős csapat, Erin Gilbert (Kristen Wiig) és Abby Yates (Melissa McCarthy) a... több»

0